Szinte a semmiből nőtt ki ez az egyszerűségében csodálatos otthon, mert alig volt pénz az építésére. És mégis elkészült, mégis utánozhatatlanul egyedi lett, mert ha az anyagi források korlátozottan álltak is rendelkezésre, annál több volt ötletből, kreativitásból, saját erejű munkából. Őrfi József építész- családfő szenvedélyesen kereste azt a megoldást, ami a legkevesebb ráfordítással a legszebb eredményt adja. Mindig kiderült, hogy létezik ilyen, és hogy a tárgyak és az eszközök ha a helyükre kerülnek, akkor élni kezdenek, szinte újjászületnek. A szakma is elismerte a teljesítményét, tavaly a ház A Média Építészeti Díja több első helyezését is megkapta.

KÖZÖS SZENVEDÉLY

„Létezik az a magyar szó, hogy házas – mondja Őrfi József, amikor leülünk a nappali hosszú asztala mögé –, és mi Eszterrel konkrétan házasok vagyunk, mert együtt álmodtuk meg, találtuk ki, és együtt építettük fel az otthonunkat. Évekig gondolkodtunk rajta, hogy milyen legyen, a szenvedélyünk lett, és azóta is nap mint nap fejlesztjük, dolgozunk rajta. Eszter találta ki, hogy építsem meg a garázs részt a nappali mellett, mert még volt hely a telekhatárig. Nagyszerű ötlet volt, ez lett a ház férfi oldala, itt van a műhely, ahol mindent meg lehet valósítani, a tetőtérben pedig egy kis építésziroda, a legegyszerűbb anyagokból. Tizenkét négyzetmétert mindössze négyszázezer forintból hoztam ki. Van benne tér a számítógépnek, hosszú munkaasztal, ráadásul az ablakból fantasztikus kilátás nyílik a környező hegyekre. Az iroda elegáns antracit színét nem a drága dizájnnak köszönheti, hanem egy fekete alátétfóliának, amit zsindelyezéshez használnak. A technikai anyag itt új értelmet nyert, amikor külső borításként alkalmaztam.”

A háznak ez a része cseréplécből készült, amit maga az építész vágott egyenként ketté, és mivel hézagosan állította őket egymás mellé, így az egész szerkezet légiesen átlátszó és csipkeszerű lett. Mindenütt vigyázott arra, hogy a fák, az itt élő óriásfenyők megmaradjanak, ne kelljen kivágni egyet sem, így az elkészült épület úgy simul bele a természetbe, a hegy hajlataiba, mintha mindig is itt állt volna.

…

A cikk folytatását további mesés képekkel a Nők Lapja Enteriőr 2018/1. lapszámában találjátok. A magazint keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Rist Lilla

Fotó: Körmendi Imre

Styling: Bálint Bianca