Amikor legelőször jártam a kastélyban, mintegy hét évvel ezelőtt, már akkor beszélt Angelica asszony a park felújítási terveiről, hogy többek között európai uniós pályázat segítségével szeretnék visszaállítani az eredetileg impozáns kertet a tóval, a sétányokat, a pihenőpadokat, a hidakat, a gloriettet és az angolparkot. A házaspár, Károlyi György és felesége, Károlyi Angelica, illetve munkatársaik sokat fáradoztak azon, hogy a kastélyt, a kiszolgáló épületeket és a parkot is eredeti pompájában mutassák meg a látogatóknak. Most régi fényében tündököl a hely – már csak a lovarda vár szépítésre –, a focipálya, ami sokáig a kastély területén volt, barnamezős beruházás keretében a területen kívül valósult meg.
NEGYVENÖT HEKTÁRNYI TERÜLET
A kastély és kertje eredetileg a Perényi család birtoka volt, 1853-ban került vásárlás útján a Károlyiak birtokába, a két világháború nyomai és az 1945-ös államosítás azonban komoly károkat okozott az épület állagában és a körülötte lévő parkban. Hosszú évtizedek után úgy tűnt, hogy az enyészeté lesz, mígnem a Károlyi család visszatért Magyarországra, és vállalta a kastély és a park újraélesztését. A kert egyik legnagyobb értéke, hogy számtalan matuzsálemi korú fát csodálhatunk meg: itt áll például az a három feketefenyő, ami nagyjából 210 éves, és igazi növényritkaságnak számít. A kert történetét vezetett túrán ismerhetjük meg, amelyet Imre Gábor kertészmérnök tart, illetve a park részletes történetét egy állandó kiállítás keretében is meg lehet tekinteni. Anno a kastély mellett álló mosóházban a cselédek laktak, négy lakás állt rendelkezésükre, itt rendezték be a kert történetével kapcsolatos kamarakiállítást.
Jelenleg mintegy negyvenöt hektárnyi terület tartozik a kastélyhoz: ebből a felújított díszpark rész 22,5 hektár, a fácános erdőrész 21,5 hektár (ezt a Károlyi család és vendégeik vadászatra használták). A tó, amely a leglátványosabb pontja a parknak, eredetileg a Gaja-patak vízgyűjtője volt, a partján zöldséget termesztettek. A kastély az I. világháború idején német katonák, a II. világháború alatt orosz katonák hadiszállása volt, majd államosították az egész területet, utána görög menekült gyerekek laktak itt 1970-ig, ekkoriban inkább egy dzsungelre emlékeztetett a kert. A rendezetlen állapot 2013-ig tartott, a kert eddig nem volt megfelelően kezelve, mindössze egyetlen ösvény vezetett át a közeli utcába.
TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLET
A kertet eredetileg Hein János tervezte, az 1910-es években, aki egy látványos angolkertet álmodott a kastélyhoz, amit öt generáció és így öt ízlésvilág követett. Barokk, neobarokk stílus és angolkert jellemezte a kialakítást, hidakkal, sétányokkal, pihenőkkel. A természetvédelmi hatóság 1990-ben nyilvánította természetvédelmi területté a parkot, gazdag madárállománnyal és rovar lakókkal rendelkezik: harkályok, bodobácsok, szarvasbogarak találnak menedéket a fákban. Az 1900-as évek elején Károlyi József kezdeményezésére alakítottak ki a család ellátására egy konyhakertet, 3,5 hektáron, amelyből kétezer négyzetméteres fűtött üvegházi környezetben zöldséget és gyümölcsöket termesztettek, majd 1960-tól 1980-ig dísznövénytermesztésre használta a helyi termelőszövetkezet. Tizenöt éve Károlyi Angelica kezdeményezésére Európai Dísznövény és Kertművészeti Napokat (idén május 31-től június 2-áig) tartanak, és a gyerekeknek is van iskolakert, hogy kipróbálhassák magukat kis kertészként – ez Bálint Gyuri bácsi ötlete volt, és a Károlyi József Alapítvány támogatásával 2015-ben alakították ki. Tavaly november óta tagja a kert a Magyar Arborétumok és Kertek Szövetségének, új nevén Fehérvárcsurgói Arborétum és Károlyi-kastélypark néven jegyzik, botanikus kertté minősítették.
…
A teljes riport a Nők Lapja Kert és Virág 2019-es számában olvasható. A magazin február 28-tól kapható az újságosoknál.
Szöveg: Eszes Andrea
Fotó: Csibi Szilvia
