Hét évvel ezelőtt böjtöltem életemben először egy megírandó cikk kedvéért. A dietetikus egyhetes, sok zöldséget, gyümölcsöt tartalmazó, fehér liszt és cukormentes, szinte sómentes, folyadékháztartást rendező, mindennapokba beépíthető egészséges böjtöt állított össze. Minden nap 2,5 liter folyadékot ittam, főként zöld teát, elhagytam a kávét, az alkoholt, az üdítőitalokat és a húst. Nem éheztem, de minden nap tapasztaltam, milyen valamiről lemondani, és elégedettséggel töltött el, hogy képes vagyok rá. Az első böjtnek köszönhetem, hogy azóta minden nap iszom zöld teát, és megszerettem a különböző kásákat. A következő télen felszaladt pár kiló, ezért úgy döntöttem, hogy a klasszikus böjtnek megfelelően, húsvét előtt hat hétre kiiktatom a húst, az alkoholt, valamint a cukrot, fehér lisztet. Pár éve a férjem is csatlakozott, és bár a gyerekek kapnak mindent, ebben az időszakban ők is sokkal több zöldfélét és halat esznek. Negyven nap nem kevés, de a böjtös életmód hamar érezteti a hatását. A karácsonykor felkúszott bejgliháj eltűnik, a has szembetűnően laposabb lesz, az ember jobban alszik, kevésbé fáradékony. De a legjobb az egészben, hogy ilyenkor rákényszerülök, hogy a „dobozon kívül” gondolkodjak, hogy a megszokott ételeket mással helyettesítsem. Amióta tavasszal böjtölünk, az egész étkezésünk megváltozott: az év többi hónapjában is sokkal egészségesebben táplálkozunk, rengeteg zöldséges kedvencünk lett, visszaesett a cukor- és fehérliszt-fogyasztásunk.
Priznic, gabonapehely, zsemle
A huszadik század elején divatba jött az egészséges életmódra való törekvés, sorra nyíltak a szanatóriumok, amelyek a legkülönfélébb elméletekre alapozva ígértek gyógyulást. A korabeli képeken a nők egyenes derékkal, elegáns ruhában, a férfi ak cilinderben, sétapálcát fogva feszítenek a gyógyüdülő kertjében. A klinikák tömve voltak, és bár a módszerek egy része túlságosan szigorúnak, szinte hajmeresztőnek tűnik visszanézve, nem egy közülük a mai napig rendkívül népszerű szolgáltatás a wellness szállodákban.
A kellemetlen, ám rendkívül hatékony hideg vizes borogatást egy német földművesnek köszönhetjük, aki a tizenkilencedik század elején meggyőzte az embereket a víz gyógyító erejéről. Vincenz Priessnitz-et egy többszörös, tüdőt átfúró bordatörés miatt gyógyíthatatlannak nyilvánították, ő azonban vízkúrával kilábalt a sérülésből, és az emberek özönleni kezdtek hozzá. A kúrában részt vevőket a hajnali ébresztőt követően gyapjútakarók alatt kiizzasztották, majd hideg kádfürdőben lehűtötték, ezután következett az alapos ledörzsölés és a kiadós séta még reggeli előtt. Az étkezések szerények voltak, hús, alkohol, kávé és fekete tea nem kerülhetett az asztalra, folyadékként tiszta forrásvizet fogyasztottak. Priessnitz hitt benne, hogy a betegségeket a testnedvek megromlása, a megbomlott egyensúly okozza, amit a kóros salakanyagok kiürítésével lehet orvosolni. Sebastian Kneipp neve ismerős a wellnessbarátok körében, ő katolikus papként, finomítva a vízgyógykúra szigorúságán, folytatta és fejlesztette Priessnitz hagyományait.
Az amerikai Battle Creek Szanatóriumról szatirikus képet fest a Promenád a gyönyörbe című fi lm, de az intézmény hétköznapjai valóban elég furák voltak. Ennek ellenére John Harvey Kellogg páciensei között olyan hírességek is akadtak, mint G. B. Shaw, Roald Amundsen, Johnny Weissmüller és Thomas Edison. A gazdag amerikaiak a századfordulón versengtek, hogy bekerülhessenek egy helyre, ahol naponta csak kétszer ehettek, akkor is kímélő ételeket – például gabonapelyhet –, többször kellett tornázniuk, menetelniük, és salaktalanítás végett rendszeresen átestek meleg vizes vagy joghurtos beöntésen. A mester szerint a szextől is tartózkodni kellett, feleségével szigorúan tartották magukat az előírásokhoz.
Franz Xaver Mayr úgy gondolta, a gyomor olyan, mint egy kályha, amibe mindig csak pakolunk, de soha nem tisztítjuk meg, ezért van szükség rendszeresen „nagytakarításra” gyógyböjt formájában, ami jótékonyan hat a testre, a szellemre és a lélekre is. Az osztrák orvos a huszadik század első felében lett híres a róla elnevezett kúrának köszönhetően. Azt hirdette, hogy a bélben lévő méreganyagok az embert nemcsak beteggé, de idő előtt csúnyává és öreggé is teszik. A szigorú Mayr-diétában csak tej, tea és zsemle szerepelt. A hathetes kúra eredményességéhez elengedhetetlen volt a természetes környezet és a mindennapi stressz teljes kizárása, így a huszadik században főleg német területen egymás után épültek a Mayr-klinikák. A betegek megtanultak helyesen rágni, hozzászoktatták magukat a megnövelt folyadékmennyiséghez, és tudományos ismereteket szereztek a táplálkozásról.
…
További érdekességeket és tippeket olvashattok a cikk folytatásában a Nők Lapja Tavasz különszámában. A magazint 2019. március 12-től keressétek az újságosoknál!
Szöveg: Jónap Rita
Illusztráció: Getty Images
