Zeneértők Liszt Ferenc Zarándokévek című zongoraciklusából ismerik: a Villa d’Este szökőkútjai és ciprusai valósággal lenyűgözték a zeneszerzőt, aki többször megfordult, sőt koncertezett is itt az 1870-es években, az akkori tulajdonos, Gustav Adolf von Hohenlohe-Schillingsfürst bíboros meghívására. A Villa d’Este szökőkútjai a maguk idejében forradalmian új hangzásukkal tűntek ki: a gyöngyöző, vidám futamok hűségesen idézik fel a szökőkutak csobogását.

HÚSZ ÉVEN ÁT KÉSZÜLT

Nekünk, magyaroknak irodalmi emléket is felidéz a villa és mesés kertje. Építtetőjének ősei között találjuk ugyanis Estei Hippolit kardinálist, akit Mikszáth Kálmán örökített meg A kis prímás című kisregényében. De a leszármazott sem akárki: II. d’Este bíboros VI. Sándor pápa unokája, Lucrezia Borgia fi a volt, a művészetek bőkezű pártfogója. A Villa d’Este megépítésére 1550 körül adott megbízást Pirro Ligorio építésznek, aki a késő reneszánsz zseniális művésze volt. A villa egy régi lakóház helyén épült: nem messze tőle emelkedett Hadrianus császár valamikori nyári rezidenciája, sok márványkövet szállítottak innen az új épülethez. Húsz éven át készült a fényűző, mesés villa, a kert szökőkútjaihoz a vizet egy 600 méteres csatornán át egyenesen a szomszédos Aniene folyóból vezették, a palota szobáit pedig a késői reneszánsz nagy mesterei díszítették. Amikor a bíboros 1572-ben meghalt, a nagy mű már majdnem készen állt. 1605-ben a leszármazott Alessandro d’Este bíboros a kertet felújítatta, ami 1660 és ’70 között nyerte el végleges formáját, az európai reneszánsz kertek példaképeként. A munkálatokban korának egyik legnagyobb építésze, Giovanni Lorenzo Bernini is részt vett.

A BÍBOROS KALAPJA

Ha Rómából indulunk, a Villa d’Este vonattal és autóval is könnyen megközelíthető: parkolóhelyet találni azonban nem egyszerű, rengeteg turista látogatja a meseszép épületet és fantasztikus kertjét, 2001 óta mindkettő az UNESCO világörökségi listáján szerepel. A turisták között nagyon sok az amerikai, egy felmérés szerint a Colosseum után a Villa d’Este a legnépszerűbb célpont az Újvilágból érkező látogatók számára. Talán az épület arisztokratikus bája vonzza őket, hiszen a gyönyörűen dekorált termekben mindenütt belebotlunk az Este család fehér-zöldezüst színű, bőrre festett címerébe. A kerengőben – amely eredetileg kolostorudvar volt – egy Vénuszról elnevezett szökőkút fogadja a látogatókat, itt találjuk a Liszt Ferencnek szentelt emléktáblát is. A termeket bibliai vagy mitológiai témájú freskók díszítik, még a bíboros valamikori hálószobájában is találkozni velük; a magánlakosztály megőrizte a kastély megálmodójának bíborosi kalapját. A privát részhez kis könyvtár és keresztény szimbólumokkal díszített kápolna tartozott, ma ezek a termek is látogathatók.

A villában csarnoka van a vadászatnak éppen úgy, mint a bibliai erényeknek: közülük is talán a legszebb a szökőkutak csarnoka, ezzel már a bíboros is ámulatba akarta ejteni vendégeit. A terem közepén található szökőkút színes kerámiából készült, tengeri kagylók és drágakövek borítják, és nem hiányzik róla a fehér sas sem. Innen léphetünk ki a Gran Loggiára, amelyről fantasztikus kilátás nyílik a lépcsőzetesen kialakított kertre és a távolba vesző dombokra, a lilás ködbe burkolózó mediterrán tájra.

…

A teljes cikket a Nők Lapja Kert és Virág 2019-es számában olvashatjátok el. A magazint április 3-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Balázs-Piri Krisztina

Fotó: Getty Images