Ráérősen, nyugodtan haladt a menet azon a friss, tavaszi délelőttön, a sokadalom ellenére is egyfelé. Megbűvölten követtem a rikítóan színes, tizenhatodik századi viseletben pompázó dobosokat és a tollas sisakos, páncélos katonákat. A Palazzo Vecchio festményeiről mintázták korhű öltözéküket. Szépen mutattak elegáns, bő ruháikban a hölgyek, a legtöbb tekintetet mégis a virágkoronás, fehér ökrök vonzották. Ők vontatták a húsvétvasárnapi szertartás csúcspontját, a Scoppio del Carro szekerét.
Toszkán tűz
Firenzében járunk, és egy ma is élő, csaknem ezer évre visszanyúló hagyományról mesélek. Főszereplőjét, a masszív, mintegy tíz méter magas, aranycirádás szekérszerkezetet Brindellonénak hívják. Év közben a Porta al Prato városkapuhoz közel pihen, de évről évre minden húsvétra újra előveszik. Körmenet kíséri a dóm és a keresztelőkápolna közti, Paradicsomnak nevezett térre. Itt ébred fel igazán! Különlegessége, hogy mintegy 1600 rakétát szerelnek rá. A tűzijátékot egy mechanikus fehér galamb, a Colombina aktiválja, amelyet maga az érsek indít el a templom belsejéből, mise keretében. Ha a galamb akadálymentesen elrepül a szekérig (egy sodronyon száguld kifelé), megkezdődik a tűzijáték és petárdadurrogás, majd sikeresen visszatér az oltárig, a városra gazdag, szerencsés év vár. 2018-ban például nem sikerült visszatérnie az oltárig, elakadt, meg is ijedtek a firenzeiek… A legenda szerint Pazzino de’ Pazzi a Mediciekkel vetélkedő Pazzi család leszármazottja, a keresztes hadjáratból Jézus sírjának néhány darabjával tért haza. Régen az e kövekkel csiszolt „új tüzet” osztották szét a firenzeiek között, hogy a feltámadás szimbólumaként újragyújtsák házi tűzhelyeiket. Kezdetben egy egyszerű szekér hordozta körbe az izzó szenet, majd a szertartás része lett a tűzijáték, végül formát öltött a mai Brindellone.
Sötétből születnek
A fény és a fehér szín a feltámadás jelképeként sok rítusban visszaköszön már a húsvétot megelőző, nagyböjti időszakban is. Az olaszok ekkor kezdenek búzát csíráztatni sötétben, a növény ugyanis így világos, fehéres színben bújik elő. Nagycsütörtökön a templomokban és szabadtéren is – a karácsonyi betlehemekhez hasonlóan – felállítják Krisztus sírját, és ezzel a fehér búzacsírával, fehér virágokkal, kelmékkel, oltárterítővel díszítik. Nápoly felé szokás legalább három különböző templomban három sírt meglátogatni; imádkozni, elmélkedni előttük. Ezt a „temetőjárást” délen „struscio”-nak nevezték: a kifejezés nagy valószínűséggel a „fruscio” szóból ered, amely suhogást jelent, és az uraságok előkelő, hosszú ruháira utalt. Könnyű elképzelni, a sétálás mögöttes célja az volt, hogy megmutathassák legpompásabb ruhadarabjaikat. A virágvasárnapot Olaszországban a pálmák vasárnapjának (Domenica delle Palme) nevezik. Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepén a templomokban olajfaágakat szentelnek. A családfők egy-egy ilyen megszentelt ággal szentelik meg otthon az ünnepélyesen terített asztalaikat. Nagypéntek a körmenetekről szól, nagyszombaton éjfélkor pedig bejelentik Krisztus feltámadását. Ekkor szólalnak meg az ünnepet jelző harangok, amelyek három napig hallgattak, ahogy az idősek mondják, le voltak kötve. Ez a nap nemcsak Krisztus, az évszakok újjászületését is jelzi: végre megengedték a gyerekeknek, hogy lecseréljék téli viseleteiket.
…
A teljes cikket a Nők Lapja Tavasz 2019-es számában olvashatjátok el. A magazin március 12-től kapható az újságosoknál.
Szöveg: Gősi Lilla
Fotó: Europress/AFP, Getty Images, Profimedia
