Akad ugyanis egy kreatív, remek kézügyességgel megáldott házaspár, akik nem álltak meg a képzelgésnél, meg is valósították gyerekkori álmukat. Zirig Emese és Gajdó Ferenc saját kezűleg építették meg vágyott búvóhelyüket egy diófa lombkoronájába.
A TERMÉSZET LÁGY ÖLÉN
A Dunakanyarnál, Verőcén vagyunk. Elhagyva a települést utunk az erdőbe vezet, egy közel hetvenéves, hatalmas diófa tövébe. A természet körülölel, a csendet csak a madarak csicsergése töri meg, a kilátás pedig káprázatos, különösen a házikó teraszáról, 3,5 méter magasból. Emese és családja rajong a versekét, rögtön Weöres Sándor Barangolók című költeményét idézi – nem véletlenül, de erről majd később –, amely meghatározza a hangulatot: „Gyöngy az idő, vándoroljunk,/ Nincs szekerünk, bandukoljunk,/ Lassu folyó ága mellett/Járjuk a halk fűzfa- berket./Este a láb gyönge, fáradt,/Lombok alatt nézünk ágyat.”
MINDENT MAGUK KÉSZÍTETTEK
Ránézésre tényleg mesebeli az egész. A cseresznyeszín falakhoz fehér ablakokat és zsalut választottak, apró szívkivágásokkal. A korláton virágok pompáznak. Nagyrészt újrahasznosított anyagokból készült a ház: a faanyagok, a gerendák, a nyílászárók is bontottak. Ahogyan a lépcső is, amely a 25 négyzetméteres teraszra vezet. A ház falánál egyszemélyes olvasópad kapott helyett, innen belátni az egész domboldalt és kis kertet. Oldalt pedig, a fa ágai között, kerti étkező és egy függőágy található – mintha valóban egy gyermeki agy képzelgéseibe cseppentünk volna. A házikó 13 négyzetméter belterületű. A bejárati ajtó dupla, egy tömörfa, majd egy kazettás, üveges ajtón lépünk be a szobába, amely nagymamám régi konyháját idézi. Középen étkezőgarnitúra, oldalt kályha, mosogató és egy bájos, korabeli tálalószekrény. Itt minden Emese és Feri keze munkáját dicséri. A kihúzható heverő végét Emese újította fel, ahogyan az ajtó melletti előszobaszekrényt is, amely egy ferences kolostor folyosójáról került ide. A mosogatónál díszelgő színes ólomüvegdarabot pedig egy lomtalanításkor szedték össze. Érződik, hogy minden tárgynak lelke van, pont ez volt a céljuk.
…
A teljes cikket még több képpel keressétek a Nők Lapja Enteriőr 2019/1. számában.
Szöveg: Varbai-B. Csák Amarilla
Fotó: Erdőháti Áron, Zirig Árpád
