Kattintsatok a képre galériánkért!
A város már a középkorban is jelentős volt, mintegy száz évig az angolok birtokolták, de aztán újra francia fennhatóság alá került, és az egyik legjelentősebb borkikötővé vált, tulajdonképpen ebből gazdagodott meg a város: hajókon hozták-vitték az aranyhoz hasonlatos értékű nedűt, amit a középkorban víz helyett ittak, tudván, ettől biztosan nem kapnak semmilyen fertőzést. A város bal (rak)partján ma is ott vannak azok az ipari műemlék raktárak, ahol a rakományok kirakodása és tárolása zajlott – üzletek, kulináris helyek működnek benne. A szállítás eleinte árbócos vitorlás hajókon zajlott, ahol gyakran az életüket kockáztatták az óceáni viharokban a tengerészek, később jöttek be a gőzhajók és a modern teherszállítók.
KAPU A FOLYÓRA
Az egyik kikötő a város központjában volt, ahol ma a Palais de la Bourse áll, azaz a Tőzsdepalota, fontos funkciót tölt be évszázadok óta a város életében. Lenyűgözően szép épület, az 1700-as évek elején azzal a céllal épült, hogy kaput nyisson a folyó felé, és hogy akik a folyó túlpartjáról érkeznek, azok számára egy nagyvonalú, modern, befogadó város képét nyújtsa. A tőzsdén folyt a napi kereskedés, az aktuális árak meghatározása. A téglalap alakú tér ragyogó épülete elé eredetileg XV. Lajos szobrát emelték, majd a történelem során végül Zeusz lányainak szobra került a középpontba, amelyet ma a mellrák elleni küzdelemben szimbólumnak tekintenek. Az épület részben kereskedelmi központ, ahol a francia vállalkozók érdekeit képviselik, illetve egyik szárnyában múzeum működik, ahol a vám történetét mesélik el, a történelmi időktől napjainkig. Több óriási teremben különböző rendezvényeket, előadásokat tartanak. Az épületegyüttest a folyóparton közlekedő szupermodern villamosból és, egy új fejlesztésnek köszönhetően, éjszaka Európa legnagyobb víztükrében is láthatjuk. A „waterfall” egy hatalmas, a járdaszinttel egy vonalban lévő „teknő”, amiben állandóan folyik a víz és néha permetet fúj, ez még látványosabbá teszi a rendhagyó szökőkutat. A nagy nyári melegben tele van pancsoló gyerekekkel.
A BELVÁROS – SÉTÁLÓUTCÁVAL
Aki nem szeret shoppingolni, annak sem szabad kihagynia a sétálóutcát, igaz, pénteken és szombat délutánonként hömpölyög a tömeg. Itt vannak a legnagyobb kereskedelmi márkák üzletei, amiket Európában mindenhol megtalálhatunk, kivéve a Galeries Lafayette áruházat, aminek a nagytestvére Párizsban van, ott egy ódon műemlék épületben. Hatalmas a választék, külön a férfiaknak, a hölgyeknek, és nemcsak ruhák, de lakberendezési tárgyak közül is választhatunk. A sétálóutca fényes macskaköve elegánssá teszi a helyet, azért a közlekedésre figyelni kell, részben a keresztben közlekedő villamos, illetve a különféle elektromos járgányok miatt. A Sainte Catherine utcáról gyalog is elindulhatunk felfedezőútra, a Komédiások terén áll az impozáns Grand Theatre, az operaház, amely balett-, komolyzenei és operaesteknek ad helyet. A világ jelentős előadói, többek között Anna Netrebko és Jonas Kaufmann is fellép a jövő nyáron, a művészetkedvelőknek érdemes egy-egy koncerthez igazítaniuk az érkezést, ha komolyzenei élményt szeretnének a hétvégére. A város maga a megtestesült kultúra, gazdag építészetileg, kulturálisan és gasztronómiailag egyaránt, egy hét is kevés, hogy minden fontos helyszínt bejárjunk. Ami a gasztronómiát illeti, a gyorséttermektől a nemzetközi kínálaton át a helyi vendéglőkig mindent megtalálni: ehetünk kambodzsait, indiait, japánt, thai ételt egyaránt, a francia fogásokat azonban vétek lenne kihagyni. Egészségesek és finomak, könnyűek, sok zöldséget, halat kínálnak, és nem maradhatnak ki a finom desszertek. Egyik este ellátogathatunk a Fridába (29 Rue Buhan, www.frida.fr), ami Frida Kahlo festőművésznőről kapta a nevét, de semmi köze a mexikói ételekhez, különféle tapasok közül (is) válogathatunk. Bohém tanya inkább, a pesti romkocsmák hangulatában, kiváló koktélokkal, laza, udvarias kiszolgálással. Az előétel hideg finomságai – sajtok, érlelt sonkák és házi kenyerek – máris eltelítenek, pedig a párolt tengeri hal a sült zöldségekkel és a panko morzsában sült garnéla még csak ez után jön. A desszerteknek nem lehet ellenállni, franciás könnyedséggel, bogyós gyümölcsökkel díszítve kerül a tányérra a csoki vagy a sajttorta egyaránt.
UNESCO-VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍNEK
Ha a várost szeretnénk feltérképezni a legnevesebb látnivalóival, érdemes először azt az útvonalat követni, akár busszal vagy kisvonattal, ami körbevisz az UNESCO által védett örökségek helyszínein: ez tizenöt épület, tér, ikonikus szobor (a girondisták szobra, Gobineau-ház, operaház, Notre Dame templom, Dijeaux-kapu, Rohan-kastély, Saint André-katedrális, Tengerészeti Múzeum, nagy harang, Fernand-Lafargue tér, Cailhau-kapu, Saint Pierre-katedrális, Parlament tér, Tőzsdepalota tér, Víztükör). A girondisták szobra a francia forradalom áldozatainak állít emléket, a tetején mintegy 43 méter magasan a szabadságot megtestesítő női alakkal. Előtte egy monumentális szökőkút nyűgözi le a járókelőket négy lovat formázó szobrával, mellette a hazugság, a bűn és tudatlanság alakjai, és középen Pallasz Athéné szobra az igazságosság szimbólumával. A szobrot a franciák történelmi emlékműként kezelik 2011 óta, történelmi, művészeti és építészeti értéke miatt védettséget élvez.
A VASALÓHÁZ
Az egyik legkülönösebb épület a Gobineau-ház, az operaház szomszédságában, a Július 30. téren – amit vasalóháznak szoktak nevezni háromszög formája és lekerekített bejárata miatt. A régió borképviselete kapott helyet benne, bárki bemehet, és kedvező áron, egy-két euróért kóstolhat bordeaux-i bort (is) úgy, hogy pincér szolgálja fel az asztalra. A helyén eredetileg egy régi erőd állt, amit leromboltak, a vasalóházat Charles Durand építtette Victor Louis tervei alapján. A tetejére is érdemes felnézni, klasszikus manzárdtetős. Az operaház előtti téren bármikor leülhetünk megpihenni a kitelepedett kávézóba vagy a Grand Hotel teraszán, és gyönyörködhetünk az építészeti remekművekben, a hangulatos utcák forgalmában, a hatalmas rozsdaszínű szoborban, ami egy emberi arcélt formál, és mégis jól illeszkedik a több mint százéves házak hangulatába. A téren át kanyarodnak a villamosok, amik a várost minden irányban átszelik. A folyóparton is érdemes „csak úgy” utazni vele, innen beláthatjuk mindkét oldalát és a két meghatározó hidat, amely kapcsolatot teremt a régi és a mai között. A középen nyitható híd, a Pont Jacques Chaban-Delmas, ami Bordeaux polgármesteréről kapta a nevét, 2009 és 2012 között épült, és a modern városrésszel van szemben, közel a Cité du Vinhez vagy a hatalmas, modern gasztronómiai csarnokhoz, a Bacalanhoz, ahol számtalan étel és ital közül válogathatunk, miután elfáradtunk a modern városrészben tett sétában. Megismerni egy várost igazából gyalog lehet, de azért figyeljünk oda, hol szállunk le a villamosról, ebben a városban is vannak olyan negyedek, amik nem ajánlottak magányos turistáknak.
HÍD TIZENHÉT PILLÉREN
A Pont de Pierre tervezését Napóleon idejében kezdték meg, tizenhét pilléren áll, éppen annyin, amennyi betű Bonaparte Napóleon nevében van. Végül 1822-ben fejezték be az építését, a Bourbonok restaurációja idején. Minden egyes pillér fölött egy-egy medál alakú épületdísz található a császár tiszteletére. A hidat egyébként meg kellett erősíteni, mert a stabilitása veszélybe került, búvárharangokkal oldották meg az angol mérnökök. Néhány évvel ezelőtt a közúti forgalom elől lezárták a műemléki hidat, jelenleg villamos mehet rajta, a kerékpárosok, az elektromos biciklik, rollerek és a gyalogosok birtokolhatják. Ha átmegyünk a túloldalra, egy történelmi épületekben kevésbé gazdag városrészt látunk, ahol viszont olcsóbban tudunk beülni étterembe, egyszerűbb, minőségében azonban itt is jó színvonalú választék van. A városban válogathatunk a szállodákból, az Hotel de la Presse a Sainte Catherine utcában található, a sétálóutcában, ami kiváló kiindulópont a város felfedezésére. Hasonló háromcsillagos szálloda több is van a belvárosban, a franciák könnyű reggelivel kényeztetik a vendég gyomrát: croissant, gyümölcsök, joghurtok, bagett, sajt, sonka, házi lekvárok nem hiányoznak az asztalról, ahogy a jó kávé és tea sem. A kétcsillagos Hotel Gambetta mindössze néhány percre van a városháza és a gótikus Szent André-katedrális mellé épített harangtoronytól, aminek 50 méter magas tetejére gyalog felmehetünk lépcsőn, és lenézhetünk a városra. A katedrálisban két királyi esküvő is volt a történelem során, VII. Lajos király és Aquitániai Eleonóra, illetve XIII. Lajos és Ausztriai Anna ceremóniája. Az egész belvárost áthatja a történelmi légkör, a régi városkapuk régi szépségükben, erődként védik, ami értékes. Akinek kevésbé fontos, hogy a városközpontban lakjon, illetve szeretne gazdaságosabb megoldást, annak érdemes a bérelhető lakások közül válogatni.
MODERN VÁROSRÉSZ
Néhány megálló villamossal a Cité du Vin a Garonne folyó partján, ami szó szerinti fordításban a bor városát jelenti, és valóban megfelel ennek a minősítésnek: a modern épület egy öblös pohárra emlékeztet, aminek nyolcadik emeleti teraszáról belátjuk a várost, kóstolhatunk és koccinthatunk a múzeum bárjának borkínálatából. Előtte azonban lehetőségünk van a bor történetét az ősidőktől napjainkig végigkísérni a legmodernebb audiovizuális eszközökkel, beülhetünk moziba, ahol rajzfilm formájában dolgozzák fel többek között a francia bor szállításának tengeri történetét, de megszagolhatjuk azokat az illatokat is, amik a borhoz kapcsolódhatnak. A pazar múzeum földszintjén lehetőségünk van vásárolni, akár tokaji aszút is, és ha szeretnénk, távozhatunk menetrend szerinti hajóval a helyszínről – az egyik kikötő éppen itt van –, ami akár a történelmi belvárosban vagy a túlparton is kiköt. Kihagyhatatlan élmény, és a hajókázást ugyanazzal a jeggyel ejthetjük meg, mint ha villamosra ülnénk. Érdemes kiváltani a Citipass kártyát, amiből van egy, kettő vagy három napra szóló, ezzel a tömegközlekedést és szinte az összes helyi múzeumot tudjuk látogatni. A közelben van a Tengerészeti Múzeum, a MÉCA, amely modern vonalaival kiemelkedik a környezetéből, és mindent megmutat a témából, a legelső egyiptomi bárkától a mai természeti népek kézzel faragott csónakjáig és a legmodernebb vitorlásig.
A város hangulatához hozzátartozik, hogy a folyóparton, a Place de la Bourse-szal szemben, a vízi szökőkútnál nyári színpadot készítenek, ahol esténként koncerteket tartanak, nappal pedig argentin tangóznak, mindenki színpadra léphet, aki kedvet érez magában a tánchoz. Egymást érik az éttermek, így többek között a különlegesen szép belsőépítészeti megoldású, La Belle Époque (2 allées d’Orléans, www.labelleepoque), aminek díszes, kék-sárga absztrakt és növényi mintázatú, keleti stílusú csempével borított falait 1870-ben készítették, és teljesen megóvták az állagát. Eredetileg hotel volt, a földszintjén később nyitották meg az éttermet. Jelenleg tipikus francia étlapról válogathatunk, az elegáns belső termekhez nagy terasz tartozik, ahová nyáron kellemes kiülni. Vasárnap az egyben sült csirke a ház egyik specialitása. Az édességválogatás fekete teával igazi ínyencség, a diétát érdemes elnapolni. Az elénk terülő folyó látványa, a mozgalmas utcakép gyönyörködtető. Holnap elmegyünk a Szépművészeti Múzeumba, aztán pedig a Modern Művészetek Múzeumába, a Kapucinusok piacán osztrigát kóstolunk, mielőtt a városi séta fáradalmait Arcachonban, az óceánparton kipihenjük. Viszlát, Bordeaux!
A cikk eredetileg a Nők Lapja Enteriőr 2019/2. számában jelent meg.
Szöveg: Eszes Andrea
Fotó: Getty Images, Unsplash
