Mindent a maga idejében! Mozgásfejlődés születéstől iskoláskorig

Nagy élmény végigkísérni egy kisgyermek fejlődését, amíg gyámoltalan újszülöttből iskolaéretté cseperedik. Addig hosszú út vezet, fontos állomásokon keresztül, amelyeket nem szabad kihagyni, kikerülni. A szülőnek pedig érdemes figyelemmel kísérni és hagyni, hogy a gyermek képességeinek megfelelően, a saját ritmusában fedezze fel a világot.

hinta

Vannak mozgékony csecsemők, és vannak szemlélődőbb, óvatosabban, megfontoltabban haladó apróságok. Nincs értelme a versengésnek, előbb-utóbb mindegyik egészséges gyermek megtanul hasra fordulni, mászni, ülni, állni, járni, beszélni. Mégis jó tudni, mikor milyen fejlődési állomás következik. A gyermekorvos, a védőnő is megerősítheti, hogy minden rendben van, vagy közbelép, ha szükségesnek tartja.

Mindent a maga idejében

Az ébrenlét óráiban a csecsemő érdeklődve figyel, kezét-lábát véletlenszerűen mozgatja, tapasztalatot gyűjt.

„A gyermek egészséges fejlődése érdekében nem szabad egy mozgásfejlődési fázist sem átugorni – tanácsolja Gál-Pottyondy Anna humánkineziológus, egészség- és sporttudományi szakember. – Gyakori hiba, hogy a szülő sietteti gyermeke talpra állását, de még a gyermek izomzata nem erősödött meg eléggé ahhoz, hogy megfelelően tartsa a gerincét, a csípőjét. Ehhez szüksége van a mozgásfejlődés korábbi lépcsőfokaira, a gurulásra, a kúszásra, a négykézláb mászásra, mielőtt kapaszkodva, majd egyre biztosabban lábra áll, mert már elég erős hozzá.

Az első év fejlődése sok apró szakaszra bontható, a csecsemő hónapról hónapra új dolgokat tanul. Az újszülött mozgásában még a reflexmozgások vannak túlsúlyban. Ilyen a Moro-reflex, más néven átkarolási reflex, mely 3 hónapos korig kiváltható egy csecsemőn egyensúlyi és hanghatásokra. Ilyenkor a lábak csípő- és térdízületei behajlanak, a karok és az ujjak rövid időre széttárulnak, majd fogódzkodásszerűen összezárulnak. Jól ismert a fogóreflex, ha a gyermek kezébe tesszük egyik ujjunkat, akkor megszorítja, erősen belekapaszkodik” – mondja Gál-Pottyondy Anna.

A korai csecsemőkorra jellemző az ellenoldali szimmetrikus kísérő mozgás: ha a jobb kezét felemeli, például egy tárgy után nyúlva, akkor a bal keze is felemelkedik. Idővel a reflexmozgások helyét fokozatosan átveszik a tudatos mozgások: 2 hónaposan megfogja, ami a keze ügyébe kerül, de nem foglalkozik vele, majd 3 hónaposan játszik a kezével, és nyúl a játékok után. Egyre ügyesebb, 5-6. hónapos kortól már mozdul az érdeklődését felkeltő tárgy irányába. A 7-9 hónapos gyermek már egy kézzel, biztosan nyúl a tárgyért, megfogja és elengedi, ami a markolási reflex fokozatos kihunyását mutatja.

A környezet felfedezése

Ahogy a gyermek elkezdi érzékelni, észlelni környezetét, úgy fejlődik mozgása is. Először a fej, majd a felsőtest és a felső végtag mozgásának szabályozását tanulja meg. 2 hónapos korában már magától emelgeti a fejét, majd ugyanezt teszi alkarjára támaszkodva is. Ekkor tekintetét még nem emeli vízszintes fölé. 4-5 hónapos korában már gurulni, fordulni is képes. Ezután következik a kúszás és a négykézlábra emelkedés. „Kúszva, mászva a gyermek már képes haladni, tárgyakat elérni, odébb vinni, habár ezek mindegyikénél keze még a helyzetváltoztatásban vesz rész. Ahhoz, hogy játszani tudjon, szabaddá kell tenni a kezét. Ezért nagyon hamar megtanulja az ülő, térdelő pozíciót, melyben már képes a manipulálásra – magyarázza humánkineziológus szakértőnk.

– Ezeken a mozgásfejlődési lépcsőkön végighaladva alakul ki a megfelelő izomtónus és koordináció az álláshoz, ezek után a mozgásfejlődési fázisok után következik az állás, majd a járás. 1-2 éves kor között a gyermekek még gyakran visszatérnek a mászáshoz. Sőt, a járás után a le-fel mászás lesz a következő lépcsőfok.

A cikk folytatását a Nők Lapja GYEREK különszámában olvashatjátok el – keressétek a magazint az újságosoknál!

Szöveg: Kolimár Éva

Fotó: Getty Images