„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Idő, minőségi idő
Egyre gyakrabban merül fel a minőségi idő fogalma, mintha legalábbis különbség lenne idő és minőségi idő között: …és van is! Más úgy ott lenni a játszótéren a gyerekkel, hogy közben a mobilt nézegetjük, vagy úgy, hogy rá figyelünk, és a segítségére vagyunk, amikor lecsúszik a csúszdán. Hogy együtt spricceljük a vizet a játszótéren, vagy a könyvünkbe mélyedünk a fa árnyékában.
Amikor a fiam és a barátja cápásat akart játszani tízévesen a kissé hűvös Balatonban, egy percig sem tiltakoztam, mentem és ugráltam velük a vízben. Nyáron a tópart nem maradhatott ki a közös élményeink közül, a kislabda dobálása a sekély vízben vagy a tollasozás a kertben. Ezt még kamaszkorában is játszottuk, minap találtam egy szúrós növény ágai között egy eltévedt tollaslabdát… Tavaly az olasz tengerparton is találtunk olyan kikapcsolódást, amivel a gyerekem kedvében tudtam járni. Elmentünk a bolognai Lamborghini Múzeumba, ahol szuper autókat néztünk. Szeretem a tengert, de ilyenkor nem kérdés, hogy az ő álma is fontos. A szüleim a mai napig próbálnak nekünk örömet szerezni: ha megérkezünk hozzájuk, a kedvenc ételünkkel várnak bennünket. Amikor pedig kicsi volt a fiam, nyáron heteken át náluk nyaralt, pancsolt a kismedencében, később pedig a szerszámos ládát „bűvölte” és új csodamasinákat kreált. Mondhatnánk, semmi extra nem történt, nem ültették repülőre és kápráztatták el távoli tájakkal, csak rá figyeltek. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy ne utazzunk külföldre, ha megtehetjük, de ez elsősorban a szülőknek fontos. A gyerekünk számára elég, hogy amikor vele vagyunk, akkor igazán jelen legyünk. Szívvel-lélekkel.
Jó olvasást kívánok!
Eszes Andrea, felelős szerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Thinkstock
