Legyen szó humán vagy reál területről, mára, szinte észrevétlenül, gyakorlatilag minden szakma digitálissá vált, legalábbis abban az értelemben, hogy informatikai tudás nélkül lehetetlen boldogulni. Nemcsak az iskolákban, de a legtöbb munkahelyen is elvárás már a számítógép használata: az irodában, az üzemben vagy útközben egyaránt. A programok kezelése már a pályaválasztás előtt álló diákoknak is simán megy, mégis kevesen tudják elképzelni azt, hogy hivatásként válasszák az informatikát. Bizonytalanságukat pedig csak fokozza, hogy a szülők generációja kevésbé nyitott a digitális világra: bár használja a számítógépet, mégis inkább a klasszikusnak számító hivatásokban gondolkodik, ha a gyerekéről van szó. Pedig ez a pálya – amellett, hogy az anyagilag is megbecsült foglalkozások közé tartozik – komoly szakmai karrierlehetőségeket kínál, itthon és külföldön egyaránt, mindkét nem képviselői számára.
HÍVOGATÓ ÁLLÁSHELYEK
Kontinensünkön egyre növekvő tendencia az informatikus szakemberek hiánya, már több százezerre tehető a betöltetlen álláshelyek száma az Európai Unióban. Magyarországon a számítások szerint 22 ezer informatikus hiányzik a munkaerőpiacról. Ezen a pályán különösen kevés a nő: nemcsak az iparágban, de a középiskolákban és a szakirányú felsőoktatásban szintén. Az alapszakokon a hallgatók mindössze 15 százaléka nő, és a lemorzsolódás miatt a 2500 végzős közül legfeljebb 300 képviseli a szebbik nemet.
Pedig a beidegződések és sztereotípiák ellenére a szakmának kifejezetten jót tenne a nőiesedés. Már a rövid körkérdés is, amit frissen végzett informatikusok között végeztem, arról árulkodott, hogy ez a hagyományosan férfi – as terület felfrissül a lányok jelenlététől: az egyetemen a fiúk maguknál tudatosabbnak, törekvőbbnek, rugalmasabbnak tartják lány évfolyamtársaikat. A lányok – a fiúk szerint – jobban felkészülnek a vizsgákra is, kevesebbet halasztanak, és látszik rajtuk, hogy tudják, mit szeretnének. A közép- és felsőoktatásban, illetve a szakmában is ugyanolyan lehetőségek állnak a két nem előtt, sőt, a nőknek később egy kis előnyük is lesz. A tapasztalatok szerint ugyanis a női programozók a diploma átvétele után átlagosan sokkal kevesebb időt töltenek álláskereséssel, mint férfi társaik, mert egyre több technológiai vállalatnál ismerik fel a sokszínűség előnyeit. A nők új látásmódot hoznak az informatikába, és ez nem mellékes a fejlesztéseknél sem, hiszen az új eszközök, alkalmazások használói felerészben hölgyek lesznek.
DIÁKÁLMOK ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN
A felmérések szerint Dél-Koreában a diákok több mint 80%-a gondolkodik informatikai karrierben – ez az arány Magyarországon egy számjegyű. Az USA-ban a top 10 legvonzóbb terület az ICT-szektorhoz kötődik. Az amerikai pályaválasztók többsége Mark Zuckerberg, Tim Cook, Marissa Mayer vagy Sheryl Sandberg nyomdokaiba szeretne lépni.
A MEGÉRZÉSEIRE HALLGATOTT
Előrelátó édesapja terelgette az informatikusi pálya felé Kocsis Ritát (38), aki 11 éve dolgozik szofverelemzőként. Kitűnő tanulóként már jócskán túlvállalta magát – sportolt, szavalt –, amikor megérkeztek az első Commodore 64-es gépek az általános iskolába. Rita 10 évesen jelentkezett először számítástechnikai szakkörre, és annyira vonzották a gépek, hogy inkább lemondott a szereplésekről.
„Édesapám azt mondta: ha igazán érdekel, fektessek bele sok energiát, mert ez a jövő – meséli Rita. – Azt is hozzátette: lehet, hogy egyszer ebből fogok megélni. Sokszor eszembe jutnak a mondatai, hiszen némi pályamódosítás után végül igaza lett. Először ugyanis földmérést tanultam, és térinformatikát, ami szintén kialakít egy műszaki szemléletet az emberben. Egyik munkahelyemen bevezettek egy térinformatikai szoftvert, ahol kulcsfelhasználó lehettem: megismertem a szoftver hátterét, adatbázisát, és igazi flow-érzéssel töltött el, ha megoldást találtam a néha felbukkanó hibákra. Innen már felgyorsultak az események: hamarosan egy budapesti szoftverfejlesztő cégnél lettem termékmenedzser. A feladataimat soha nem kezeltem nemszeretem dologként, számomra a munka mindig eredmény, amit fel tudunk mutatni akkor, ha elég energiát fektetünk a tevékenységbe. Az eredmény pedig nagyon sokrétű lehet: például egy jó csapat, ahol az emberek inspirálják egymást, vagy az elégedett felhasználók, akik könnyebben, hatékonyabban dolgozhatnak az új szoftverrel, amit mi alkottunk meg. De eredmény az is, hogy mindig fejlődöm a szakmámban, minden projekttel előrébb jutok. Szerintem fontos, hogy olyan szakmát válasszunk, amiben kiteljesedhetünk, mert akkor lehetünk a mindennapjainkban is kiegyensúlyozottak.
Volt már alkalmam arra, hogy pályaválasztás előtt álló gyerekekkel beszélgessek erről a témáról. Nekik azt javasoltam, hogy próbálják meg elképzelni a jövőjüket, azt, hogyan szeretnének élni, milyen körülmények között, milyen hobbival, így, visszafelé gombolyítva is lehet gondolkodni arról a pályáról, amivel majd megteremtik a vágyott életük anyagi és egyéb hátterét.”
CSALÁDBARÁT TECHNIKA
Az internet Rita életében sem csak a szakmáról szól, ahogy nagyon sok ember, ő is használja a netes felületeket, hogy észszerűbben, hatékonyabban szervezze meg életét. Ez éppúgy jelenti a netbank használatát, mint az internetes vásárlásokat, vagy a kapcsolattartást a családdal, a baráti körrel.
„Az IT fejlődése segíti az emberek életét: időt spórolunk meg az egyes applikációk használatával, és a telekommunikáció révén bármikor elérhetjük azt az embert, akire szükségünk van, például a családunkat, amikor tanács kell, támogatás, vagy csak egyszerűen hiányzik a másik – folytatja Rita. – Nem is olyan régen még papírra írtuk a leveleinket, vagy telefonfülkére vadásztunk, ez sokkal nehezebb időszak volt azoknak a szülőknek, akik távoli városban taníttatták gyerekeiket, és nehéz volt a külföldi munkavállalás. Próbálom ötvözni a szakmámat és a hobbimat: az egyik közösségi portálon például van egy ötszáz fős csoportunk olyan emberekből, akik közel laknak egymáshoz. Ez a segítő csapat információkat ad és kap, és vannak konkrét eredményeink is: például egy elveszett kutyust találtunk meg együtt. Ezekkel a kezdeményezésekkel is enyhül az az információs szakadék, ami az egyes generációk között van. Boldog lennék, ha a Próféták generációja (a ‚40-es és az ‚50-es évek szülöttei), valamint az X generáció (a ‚60-as, ‚70-es évekből) megértené, hogy az informatikát nem távolról kell szemlélni, hanem tényleg be kell kapcsolódni a digitális világba. A fókuszba nálam a Z generáció (a ‚90-es években, illetve utána születettek) került, nekik próbálom megmutatni, hogy ez a pálya vonzó is lehet, és sokuknak helye van benne, csak nem kell túlmisztifikálni, nem kell félni a műszaki területtől. Meg kell említenem az Alfa generációt: tőlük én is tanulok, és csak csodálni tudom, hogy mennyire összetett gondolkodásúak, mennyire gyorsan tanulnak ezek az alig 10-11 éves gyerekek.”
FÉRFIAS TEREP?
Tizenöt képzési területből mindössze kettőben vannak többségben a férfiak: az informatikaiban és a műszakiban. A diplomás-pályakövetési rendszer adataival egybecsengenek az Informatikai, Elektronikai és Távközlési Vállalkozások Szövetségének mutatói is: az ICT-szektorban mindössze ötszázalékos a nők aránya. Ezen a területen jóval kevesebb a női vezető: uniós felmérések szerint az ICT-szektorban dolgozók 19,2 százalékának van női felettese, más területeken ez az arány 45,2 százalék.
SOKFÉLÉK EGY CSAPATBAN
Az informatika világában sokféle ember tud érvényesülni. Nemcsak az a matematikus, aki programokat tervez és fejleszt, hanem az is, aki kíváncsi, vagy aki jól tűri a monotonitást, de helyük van az összetett gondolkodásúaknak és látásmódúaknak, az analitikusoknak, a precízeknek, és persze azoknak, akik szeretik a problémamegoldást. A pozitív, a diplomatikus és az emberbarát típus is megtalálja itt a neki való munkahelyet. Hiszen szükség van tervezőkre, fejlesztőkre, tesztelőkre, projektvezetőkre, és a felhasználókat támogató, képviselő kollégákra: ebből a sokféle munkakörből összeválogatott csapat alkotja a projektteameket, közösen próbálnak megvalósítani egy álmot, egy tervet.
„A pályámon soha nem ért kritika amiatt, mert nő vagyok – mondja Rita. – Szerencsére egyre többen választjuk a műszaki pályát. A férfiak pedig tudják, hogy nekünk, nőknek a munkában is megvan az az előnyünk, szerepünk, ami egy családban hagyományosan az anyáé, a feleségé. Lágyítani tudjuk a feszültebb helyzeteket, nagy a teherbírásunk, és más a szemléletünk, ami eredményeket hozhat a közös feladatokban. A szüleim mindig támogattak: édesapám lendített az indulásnál, anyukám bízott a megérzéseimben, tudta, hogy megtalálom, merre kell mennem. Soha nem terelgetett másfelé. A családom tehát elfogadta azt, hogy informatikus vagyok, elismernek, ahogy a baráti körömben sem tartanak furcsának emiatt. Én egyébként üzleti elemző vagyok, gyakran beszélgetek a megrendelőinkkel azokról az igényekről, amelyeket a szoftverekkel szemben támasztanak, illetve arról, mi lenne a megoldás a problémáikra. Lelkes vagyok, és szorgalmas, és nagyon jól érzem magam, ha elégedettek az ügyfeleim. Nem szeretek, és nem is tudok fél gőzzel működni, de diplomatikus vagyok, kiegyensúlyozott, és úgy látom, hogy ezeket a tulajdonságokat nagyon szeretik a kollégák és az ügyfelek is. Az IT-ban a projektszemlélet viszi előre a fejlesztői csapatokat, hiszen a feladatok jó felosztása segíti a professzionális munkavégzést. Ha pedig olyan vezető áll mögöttünk (itt szándékosan nem a felettünk szót használom), aki támogat, tud motiválni, és fontos számára az az ember, aki neki dolgozik, akkor minden adott ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a munkában.”
Az informatikusi karrier mellett a családi élet is tervezhetőbb, ami – valljuk be – a nők számára nem egy utolsó szempont. Ezen a pályán gyakori az otthonról végzett távmunka, ami megkönnyíti a karrier és a magánélet egyensúlyának fenntartását azokban a sorsdöntő években, amikor például a szakma mellett a családra, a gyerekekre is több figyelmet szentelnénk.
A cikk eredetileg a Nők Lapja Iskolaválasztó 2016-os lapszámában jelent meg.
Szöveg: Farkas Katalin
Fotó: Garai Edit, Thinkstock
