Romilda Villani lázasan törte a fejét. Az ő lánya márpedig igenis eljut a nápolyi szépségversenyre, nem fog úgy járni, ahogy ő járt annak idején, amikor hiába nyerte meg a Greta Garbo hasonmásversenyt, és vele a lehetőséget, hogy Hollywoodba mehessen, a családnak nem volt pénze az utazásra. Az ő Sofiája, akit nemcsak törvénytelen származása, de riasztó soványsága miatt is éveken át csúfoltak a társai, nem maradhat le a nagy lehetőségről. Hiszen tessék: milyen csúnya gyerek volt, és most kifejezett szépséggé fejlődött egyetlen év alatt. Mintha arra született volna, hogy beteljesítse a vágyakat, amelyektől az élet az anyját megfosztotta.

A még mindig szép asszony végül ugyanarra jutott, amire egy másik, hasonlóan nehéz helyzetben lévő nő, bizonyos Scarlett O’Hara. Az Elfújta a szél hősnője is függönyből varrt magának ruhát, amikor sorsdöntő csatába indult, és így tett Sophia Loren édesanyja is. Ebben az estélyiben vett részt az akkor még Sofia Scicolone névre hallgató későbbi sztár a nápolyi Il Mattino nevű lap szépségversenyén.
Történt mindez 1949-ben, tizenöt évvel azután, hogy egy római kórház férjezetlen szülőanyáknak fenntartott osztályán megszületett Romilda Villani és csábítója, Riccardo Scicolone csenevész kislánya. A csélcsap apa végül hajlandó volt a nevére venni a babát, sőt egy időre csatlakozott is a családhoz, de hamarosan ráunt a kötöttségekre, és angolosan, avagy olaszosan, de távozott. Évekkel később még egy kislányt nemzett a fiatalasszonynak, ám azt a kicsit már nem akarta törvényesíteni, örök sebet ejtve ezzel Marián.

Egy asszony meg a nagy szerep

A későbbi Sophia Loren tehát apátlanul nevelkedett anyai nagyszülei házában a Nápolyhoz közeli Pozzuoliban, melynek lakói pár éve szobrot akartak emelni a tiszteletére, és csak a sztár erélyes tiltakozására álltak el az ötlettől.
A család szegénységben élt, a kislány három másik családtaggal volt kénytelen megosztani az ágyát. A nehézségek súlyosbodtak a második világháború idején. Éhezés, menekülés a bombák elől, éjszakák patkányoktól hemzsegő óvóhelyen, félelem, félelem és félelem. A soványka Sofia kis híján belehalt az éhezésbe. És rettenetesen csúnya volt! Lehetetlenül vékony, jó nagy orral, a száját pedig mintha elrajzolták volna. Ám tizennegyedik születésnapja után, mintha egy jó tündér ajándékozta volna meg vele, hirtelen megtelt szépséggel. Ekkor került sor a nápolyi szépségversenyre, amelyet ugyan nem nyert meg, de kapott egy díjat, vele egy szobára való tapétát, abroszt tizenkét asztalkendővel és vonatjegyet Rómába.
Anyja vérszemet kapott, és beíratta egy nápolyi színiiskolába, majd az első adandó alkalommal elvitte Rómába, ahol a Cinecittàban éppen statisztákat kerestek a Quo Vadis című produkcióhoz. A szép kamasz lányt ki is választották, látni is a filmen, a főszereplő Deborah Kerr egyik rabszolgalányaként. Anyja és húga hazamenetele után Sofia egyedül maradt az Örök Városban, de tudott vigyázni magára. Egész életében veleszületett intelligenciája segítette a döntéseiben. Így bár fényképregények arcaként dolgozott, nem jutott arra a sorsra, mint sok, sztárságról álmodozó kortársa, akik egyik szereposztó díványról a másikra vándoroltak.
Pedig amikor megismerkedett a nála huszonnégy évvel idősebb és családos Carlo Pontival, úgy tűnt, a menedzsert csupán mint nő érdekli. Az ő történetük egy másik, két évvel későbbi szépségversenyen kezdődött, amelyre Sophia be sem akart nevezni. Ám a zsűritag Ponti felkérte, így kötélnek állt. A második díjnál nagyobb jutalom, hogy életre szóló támaszt nyert Ponti személyében, aki azonnal elkezdte próbafelvételekre küldeni a lányt.
Nem mondható, hogy hosszú és rögös út vezetett a sikerhez, hiszen első filmfőszerepét az akkor már Sophia Loren nevet viselő színésznő tizenkilenc évesen játszotta el. Aidát alakította egy operafilmben, de természetesen nem ő énekelt. Az első nagy sikert a zseniális Vittorio de Sica rendezte film, a Nápoly aranya hozta meg Sophiának, ebben egy temperamentumos pizzasütőnőt alakított. Akkor már lehetett sejteni, hogy nemcsak szép, de színészi kvalitásai
is vannak. Bár Loren nagy fájdalma, hogy Fellinivel sosem dolgozott, sosem mulasztotta el elmondani, hogy élete nagy rendezője a Biciklitolvajok zseniális alkotója, Vittorio de Sica. Ő rendezte a színésznő számáralegkomolyabb elismerést hozó Egy asszony meg a lánya című filmet. De Sica eredetileg a lány szerepét szánta Sophiának, az anyát pedig az olasz film akkori nagyasszonyával, Anna Magnanival akarta eljátszatni. Ám Magnani nem állt kötélnek. Viszont ő volt, aki egy alkalommal odavetette a rendezőnek: játszasd el az anyát Lorennel…
Ez az első pillanatra meghökkentő ötlet új vágányra terelte de Sica elképzeléseit, így alakíthatta az akkor mindössze 26 esztendős színésznő az elszánt anyát, aki menekülésük közben igyekszik megkímélni kislányát a háború borzalmaitól. Lorent a szerep megformálásában nemcsak a rendező, de saját gyerekkori emlékei is segítették, hiszen őt is, a húgát is hasonló elszántsággal védelmezte az anyjuk, például a marokkói katonák elől.
Ez a film hozta meg a színésznőnek a cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakításért járó elismerést, majd nem sokkal később az Oscar-díjat is. És emelte őt egy csapásra az elismert színésznők sorába, utat nyitva előtte a jobbnál jobb filmszerepekhez. Vígjátékok, drámák és csodás partnerek sora következett, és bár olyan szerepe nem akadt, amelyet az akadémia még egyszer Oscarral ismert volna el, életművéért kiérdemelte a szobrot, méghozzá 1991-ben.

Ő és Carlo

Nemrég járta be az internetet Sophia Loren egyik régi képe, ezen Jayne Mansfielddel látható egy asztalnál, amint döbbenten bámulja kolléganője igencsak merész dekoltázsát. A kép már Hollywoodban készült, ahová producere és akkor már élettársa, Carlo Ponti erőfeszítései juttatták el. Persze ha Ponti tudta volna, hogy ez a lépés milyen veszélyeket rejt a kapcsolatukra nézve, talán nem erőltette volna annyira az angol nyelvleckéket és az amerikai karriert. Történt ugyanis, hogy az alapjában konzervatív, férjre, gyerekekre, szabályos családra vágyó Loren egyre többet szenvedett attól, hogy az olasz törvények miatt Carlo Ponti nem tudott elválni, így még mindig egy másik nő férje volt. Amikor együtt forgatott gyerekkori bálványával, Cary Granttel, és a férfi beleszeretett, úgy érezte, váltania kell. Grant megkérte a kezét, és ő minden bizonnyal igent mondott volna, ha az új helyzettől aktivizálódó Ponti nem intézi el a válást és a törvényes házasságot – Mexikóban. Csakhogy az olasz törvények ezt a megoldást nem ismerték el, így bigámia vádjával illették a férfit, ami miatt a pár évekig nem térhetett vissza Olaszországba. Szegény Sophia, akinek egész gyerekkorára rányomta a bélyegét szülei rendezetlen kapcsolata, most hasonló bonyodalmakkal küzdött. Hosszú évekig tartott, míg törvényesen és mindenki által elismerten férj s feleséggé lettek. Az idő őket igazolta, hiszen a házasság több mint ötven éven át, egészen Ponti 2007-ben bekövetkezett haláláig tartott.
Az olasz sztárnak élete egy másik nagy álmáért is meg kellett szenvednie. Nagyon vágyott gyermekre, de csak 29 évesen lett először várandós. Ám az első, sőt a második babával is elvetélt. Nagyon úgy látszott, az élet újabb leküzdhetetlennek tűnő akadályt állít elé. Végül talált egy svájci orvost, aki kilenc hónapra ágyba parancsolta, hormonokkal kezelte, így hozhatta világra első fiát, Carlót.

Mamma és díva

Akik ismerik, mind azt mondják, Sophia Loren mindig is a lehető legtipikusabb olasz mamma volt, aki törődött a gyerekeivel – kisebbik fia, Eduardo négy évvel Carlo után született –, főzött, gondoskodott róluk, és mindemellett produkált egy igencsak tiszteletet parancsoló karriert is. Bár két szerepálma nem teljesült, így nem játszhatta el sem Anna Kareninát, sem a Nem félünk a farkastól női főszerepét, azért nincs mit szégyellnie. Ő és kedves partnere, Marcello Mastroianni az olasz film ikonjaivá váltak, Hollywoodban pedig forgathatott Chaplinnel, Marlon Brandóval, Walter Matthauval, Richard Burtonnel, Frank Sinatrával és Peter O’Toole-lal.
A lehető legegyszerűbb családból emelkedett fel, ő lett az olasz elegancia egyik nagykövete, írt szakácskönyveket, és a nevével fémjelzett szemüvegek a világ minden részére eljutottak. Nem voltak magánéleti botrányai, bár egyszer adócsalási ügyben elítélték, és ő le is ülte a büntetést.
Nagyobbik fia, a karmester Carlo magyar hegedűművésznőt vett feleségül, a párnak azóta két gyermeke született. Úgy hírlik, Loren anyósként is, nagymamaként is helytáll, és nyolcvanadik születésnapján bárki meggyőződhetett róla, hogy sikerült megőriznie nőiességét. A nevezetes születésnapot családjával együtt a világ egyik leggazdagabb emberénél ünnepelte Mexikóban.

Szöveg: Hulej Emese
Fotó: Profimedia, Europress