A képre kattintva galéria nyílik!
Merengés, borzongás, kalandozás
A borongós tél, a hólepte táj többnyire merengésre készteti az embert. Ilyenkor szívesen kalandozunk a múltban, akár a saját gyerekkorunk vidám emlékei kúsznak elő, akár egy filmet, színdarabot nézünk meg, amely messzire visz, vagy valamelyik kedvenc könyvünket vesszük le a polcról sokadszor, mert jólesnek az ismerős mondatok újra meg újra. Tél különszámunk vezérfonalát is ez a jóleső merengés kíséri, bár a jelen időről időre visszarángat a rideg valóságba, akkor is, ha Hollywood kezdeteiről írunk, és akkor is, ha Molnár Ferenc regényének, A Pál utcai fiúknak fergeteges sikerű zenés változatáról beszélgetünk a főszereplőkkel.
Bár lapzártánkkor hónak még nyoma sincs, de semmi baj, magazinunkban találnak belőle bőven. És az sem kizárt, hogy mire megjelenünk a standokon, már nemcsak virtuálisan, de a maga valóságában is élvezhetjük az évszak örömeit, a szánkózást, hógolyózást, sízést. Addig meg robogjanak velünk az Orient expresszen, egészen addig, amíg egy nagy hótorlasz miatt ki nem siklik a szerelvény…
Nem tudom, önök hogy vannak vele, én nagyon kedvelem Agatha Christie krimijeit, azokat a körülményes, totyogós-tipegős nyomozásokat, a mai bűnügyi regényekhez képest szordínósan fehér kesztyűs gyilkosságokat, a vénkisasszonyos megoldásokat vagy a piperkőc kis belga nyüzsgő szürke agysejtjeit. Igaz, a szóban forgó történet valamelyest brutálisabbra sikeredett, ráadásul a megoldás sem a megszokott, de kellenek a kivételek. Mint ahogy a legújabb feldolgozás is igencsak merész részletekkel kápráztatja el a nézőt. Szükség is van erre a szemfényvesztésre, hiszen mi másért menne el az ember a moziba egy olyan filmre, amelynek pontosan ismeri a történetét, tudja, hogy ki az áldozat, és ki a gyilkos. Meg azt is, hogy ebben az esetben ez nézőpont kérdése, hiszen a végén kiderül, hogy az áldozat gyilkosai valójában az igazi áldozatok…
De ennyi talán elég is a borzongató krimiből, kalandozzunk tovább lélekemelőbb tájakra téli magazinunk segítségével. Sétáljunk végig, mondjuk Budapest belvárosán, és fedezzük fel együtt a századforduló szecessziós szépségeit. Vagy szívesebben elmerülnének egy forró vizes medencében, történetesen a 100 éves Gellértben vagy akár Marienbadban, hogy kényeztesse önöket a jótékony gőz, a pára? Esetleg még határozottabban elszakadnának a hétköznapoktól, és a képzelet szárnyán elrepülnének a Karib térségbe, mondjuk Barbadosra? Vagy legyen mégis inkább hófödte táj? Akkor irány a Lappföld egy természetfotós házaspár kalauzolásával… Az önök kezében a választás.
Lazarovits Szilvia, felelős szerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Getty Images, Thinkstock
