Különszámok
„Jó kislány akartam lenni” – Halász Judit mesél gyerekkoráról
A színésznő, akinek dalain generációk nőttek fel, a történelem viharai miatt kevésbé napsugaras gyerekkorról mesél. A sok nehézség ellenére szívesen emlékszik vissza ezekre az évekre, amikor leginkább jó gyerek szeretett volna lenni. Szegő András interjúja.
„A Ranschburg” – V. Kulcsár Ildikó emlékezik sokak példaképére
Helytelen, ha az olvasó megérzi az újságíró elfogultságát. Most mégis kivételt teszek, hiszen menthetetlenül elfogult vagyok a hat évvel ezelőtt eltávozott Ranschburg Jenővel: szerettem, tiszteltem. Rengeteget tanultam a könyveiből, cikkeiből, tévéműsoraiból és előadásaiból – mint sokan az országban –, s a vele folytatott beszélgetések nélkül silányabb ember lennék.
Nálad alhatok? – Schäffer Erzsébet vallomása a szülei unokáiról és az ő unokáiról
Hogy is volt, amikor a szüleink unokái, vagyis a mi gyerekeink „nagyiztak”? Hááát… olykor kalandos. Aztán lassan belenőttünk, és egyszer csak a mi unokáink, vagyis a mi gyerekeink gyerekei alszanak, nyaralnak, ebédelnek nálunk. Hát mit mondjak, időnként ez is kalandos. És a tanulságok… mintha összeérnének.
„Emlékszem, nevető és síró fejekkel kezdtem” – Interjú Sajdik Ferenc grafikussal
Pom Pom megálmodójának állandó tárlata nyílt Vácott, nyolcvanhat évesen rajzfilmsorozatot készített, ott van a halhatatlanok panteonjában, a bázeli karikatúramúzeumban, és amikor életéről mesél, huncut mosoly csillog a szemében. Nincs gyerek e hazában, aki figuráit ne ismerné. Árvai Magdolna interjúja.
Nekem miért (nem) lehet kisállatom?
Szinte minden szülő életében eljön a pillanat, amikor a gyereke bejelenti: háziállatra vágyik. Amíg a helyes döntés megszületik, sok-sok beszélgetésen, együtt gondolkodáson és akár a „tesztüzemmódon” is túl kell esniük, hiszen az új jövevény által a család egész élete megváltozhat. Már ha úgy döntenek, hogy az állat jöhet...