Szinyei Merse Pál: Majális (1873)

Egy szép tavaszi nap, amit kirándulók víg társasága élvez – ezt az idilli emléket örökítette meg Szinyei Merse Pál az egyik legismertebb alkotásán. A képen maga a festő is megjelenik, méghozzá háttal, barátai körében. Érdekesség, hogy a tájat Szinyei emlékezetből festette meg.

Munkácsy Mihály: Siralomház (1869-1872)

Első jelentősebb művét, a Siralomházat Munkácsy Mihály egy alkotói válság alatt kezdte festeni. A kép elkészülésében fontos szerepet játszottak gyermek- és ifjúkori emlékei, de többek közöttt a betyártematika és az 1848 legendakör is hatással voltak rá.

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus (1907)

A magyar művészettörténet egyik legszebb és legismertebb darabja. A világmindenséget jelképező ősi életfa mítosza és a festő önportréja ugyanúgy jelen vannak a mű szimbolikájában, mint a magyarok eredetéről és hitvilágáról, a keleti kultúrákkal való kapcsolatáról kialakított nézetei.

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése (1875)

Pompás anyagfestés, mozgalmas kompozíció – ezek segítségével alkotta meg a magyar historizmus reprezentatív művét Benczúr Gyula. Virtuóz ecsethasználatának, művészi látásmódjának és alkalmazkodóképességének köszönhetően Benczúr lett a korszak hazai festőfejedelme, akinek tehetségéért és alkotásaiért rajongtak a hazai főrendek.

Czóbel Béla: Ülő férfi (1906)

Az 1906-ban született híres Ülő férfival Czóbel Gyula egy másik magyar festőfejedelem, Rippl-Rónai előtt hódolt. Abban az időben, amikor a mű született, szokatlannak számított az alulnézetből való beállítás, de Czóbel festményét éppen ez tette különlegessé.

Gulácsy Lajos: Varázslat (1906-1907)

Időn és téren átívelő, végtelen szerelmet örökített meg a festményen Gulácsy Lajos. A művész lényegében autodidakta módon tanult meg festeni, ösztönös tehetsége azonban az egyik legismertebb hazai festőművésszé tette.

Székely Bertalan: Egri nők (1867)

Székely Bertalan korábbi műveihez hasonlóan ez a festmény is a törökellenes harcok időszakához kötődik, ám ezúttal nem elsirat vagy gyászol, hanem harcra buzdít – mégpedig közös összefogással megvívott harcra.

Berény Róbert: Csellózó nő (1928)

A zenében való elmélyülés, a muzsikálás öröme jelenik meg Berény Róbert sokáig méltatlanul elfeledett művében, ami azóta örvend nagy népszerűségnek, hogy a művész 1963-as emlékkiállításán újra nyilvánosságra került.

Madarász Viktor: Hunyadi László siratása (1859)

Az 1850-es évek nemzeti gyásza ölt testet Madarász Viktor legismertebb festményében. A témaválasztás szinte adott volt, hiszen Hunyadi László alakja több művészeti alkotásban is megjelent 1840 és 1850 között. Erkel Ferenc egy egész operát szentelt Hunyadi Lászlónak, Petőfi pedig balladát írt róla.

Kassák Lajos: Térkonstrukció (1922)

A fiatal művészek és értelmiségiek Kassák Lajost az 1910-es évektől az 1930-es évekig a magyar avantgárd főalakjaként tartották számon. Irodalmi munkái mellett a vizuális művészetek sokféle ágában jeleskedett: tipográfiákat, grafikákat készített, emellett kollázsok és festmények viselik kézjegyét.

Fotó: Archív, mek.oszk.hu