Valódi emberről mintázták

Elzie Segar, a Popeye képregények megalkotója egy félszemű matrózról, Frank „Rocky” Fiegelről mintázta a spenótkedvelő tengerész figuráját, akinek nagyon is legyezgette a hiúságát, hogy megihletett valakit. A férfi 1947-ben halt meg, sírjára a következő feliratot faragták: inspiráció Popeye-nek. Ezek után talán nem meglepő, hogy Oliva Oyl megformálásához is a való életből merített a szerző, egy szomszédjáról, a nagyon magas, nagyon vékony, folyton kontyot viselő Dora Paskelről mintázta a képregény főhősnőjét.

Megszerettette a spenótot

A nagy gazdasági világválság idején 33%-al növekedett a spenótfogyasztás mértéke, amelyet többek között a figura népszerűségének tulajdonítottak – a fagylalt és a pulyka után ez volt az amerikai gyerekek harmadik kedvence, ha hihetünk az akkori statisztikáknak. Azonban popularitásában az is szerepet játszhatott, hogy egy 1870-es orvosi folyóiratban rossz helyre kerül a tizedesvessző, így az emberek joggal hihették, hogy a spenót tízszer több vasat tartalmaz, mint valójában.

Szobrot állítottak a tiszteletére

Apropó spenót, Popeye volt az első mesehős, aki saját szobrot kapott, és ez szintén a zöld zöldségnek köszönheti! 1937-ben, a Texas állambeli Crystal Cityben annyira fellendült a spenót-termelés, hogy a milliárdos kaszinótulajdonos, Steve Wynn 28 millió dollárt fizetett egy művésznek, hogy szobrot emeljen a pipázó matróznak. Az alkotás azóta is áll.

A tengerész és a csodatévő tyúk

Mi ezen a tényen lepődtünk meg a legjobban: Popeye, a képregények korai vázlatain, emberfeletti erejét nem a spenótból, hanem egy tyúkból nyerte. Bárki, aki Bernice, a csodabaromfi tollát megdörzsölte, szerencsés lett. Egyszer Popeye például arra használta a tollakat, hogy lőtt sérülését meggyógyítsa.

Mellékszereplőből főhős

Elzie Segar történeteinek eredetileg Olive Oyl és családja voltak a főszereplői, Popeye csak mellékszereplőként tűnt fel a képregényben. Azonban, amikor 1929-ben megjelent a Thimble Theatre nevű újság képregény rovatában, annyira megszerették az olvasók, hogy Segar végül köré kezdte szőni a cselekményt.

Amerika kedvence

2004-ben, az Empire State Building tetejét spenótzöld fénnyel világították meg a figura 75. születésnapja alkalmából.

Szerelmi szálak

A Popeye, a tengerész mese 1933-ban debütált egy másik híres közönség kedvenccel, Betty Booppal. A dolog érdekessége, hogy Olive és Betty hangját is Margie Hines szinkronszínésznő kölcsönözte, akinek az a Jack Mercer volt a férje, aki 40 évig volt Popeye beszédhangja.

Nyúlbéla

Segar az eredeti képregénybe egy gyáva, túlsúlyos, hamburgerkedvelő alakot is beleszőtt, név szerint J. Wellington Wimpyt, akit egykori főnökei ihlettek. A wimp szó – ami nagyjából nyúlbélának fordítható – kedvelt sértéssé vált az amerikaiak körében, sőt, még egy étteremláncot is ihletett, a Wimpy’s-t.

Saját falu

1980-ban, Robin Williams főszereplésével készült el a rajzfilm élőszereplős filmadaptációja, amelyet Máltán forgattak. Azonban a munka végeztével nem bontották le a díszleteket, hanem átalakították turistalátványosságnak: a faluban rendre tartanak Popeye-bemutatókat, meg lehet nézni a mesehősről készült múzeum tárlatát és még hajókirándulást is szerveznek azoknak, akik szeretnék a matróz életérzést testközelből megtapasztalni. Egy biztos, a Popeye falu meglátogatása felkerült a bakancslistánkra. :)

Magyar vonatkozás

A végére egy kis hazai vonatkozást tartogattunk: bár Elzie Segar volt a képregény eredeti alkotója, 1938-as halálát követően több grafikus dolgozott azon, hogy életben tartsák a karaktert. Ezek egyike a magyar felmenőkkel büszkélkedő Bela Zaboly volt, aki 1938 és 1959 között keltette életre a képregényhőst.

Szöveg: D.A.

Forrás: telegraph.com

Fotó: Pinterest, giphy.com