Bohumil Hrabal igazi hedonista volt, az életszeretet szinte minden regényének elengedetlen hozzávalóját képezte. A legismertebb műveit felidézve emlékezünk rá.

 800x800_Hrabal

Őfelsége pincére voltam

„Ott, a kocsmában zavarosan magyaráztam, hogy a szépségnek azért másik oldala is van, hogy kapcsolatunk ezzel a szép tájjal, ezzel a szép veknivel azon is múlik, mennyire képes szeretni az ember azt is, ami kellemetlen, sivár…”

Hrabal még a legegyszerűbb dolgokról is művészi magasságokban tudott beszélni, így vált művében utánozhatatlan szépséggé egy pohár sör vagy édes bohózattá a kommunizmus. Életszeretete minden egyes sorából sugárzik, és ez a derű kalauzol át minket a történelem legnehezebb időszakain, és az emberi élet leggyötrelmesebb pillanatain is. Az élet keserű örömeit pedig egy pikolófiú mindennapjain keresztül mutatja be nekünk, aki nagy nehézségek árán milliomos szállodatulajdonossá válik, majd vagyonát vesztve magányos útkaparóként döbben rá az élet igazságaira. Hrabal egyik igazi remekműve.

Sörgyári capriccio

„Amint mondotta, gyönyörű volt, és mivel gyönyörű volt, következésképpen veszélyes is volt, és mert veszélyes volt, úgy volt az igazi, a nekem való…”

Egy óda a sörhöz, és egy igazi családi krónika abból az időből, amikor Hrabal még csak kósza gondolat sem volt édesanyja fejében. A cseh idillt életre hívó regényben az író leendő anyjával találkozhat az olvasó, aki különb volt minden nőnél a kisvárosban. De megjelenik még az apja és Pepin bácsi is, miközben szépen lassan felelevenednek a sörgyár mindennapjai. Egy magával ragadó regény a szépségről, az életszeretetről, a szerelemről és a derűről.

Szigorúan ellenőrzött vonatok

„Szóval Hubička forgalmi tiszt úr az éjszakai szolgálat alatt az asztalra döntötte Zdeničkát, felhúzta szoknyáját, és az állomásunk minden bélyegzőjét sorba rányomta a fenekére. Még a keletbélyegzőt is!”

A „hrabali” humorral és iróniával fűszerezett történet egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik, méghozzá a második világháború végnapjaiban. Ehhez képest a környezet szinte idilli, az ott élő társaság pedig egészen különleges: az állomásfőnök megrögzött galambász, Hubička forgalmista úr nagy szoknyavadász és életművész, a főnök felesége pedig híján van minden ambíciónak. A csendes mindennapokat azonban egy szigorúan ellenőrzött, hadifelszerelést szállító német szerelvény borítja fel. A történet a híres rendezőt, Jiři Menzelt is megihlette: a regény filmes változatáért 1967-ben Oscar-díjat kapott.

A városka, ahol megállt az idő

„Jól van ez így, gondolta az apu, minden visszatér a maga kezdeteihez, most látom, hogy valóban megállt az idő és tényleg új kor vette kezdetét, ám nekem csak a régihez van kulcsom, az új idő előttem bezárattatott, és én már nem élhetek ebben az új időben, mert az én helyem a régiben van, és az már halott.”

A cseh irodalom szakértői az egyik legjobb Harabal-műnek tekintik, ami a hetvenes években keletkezett. A kisregényben – vagyis inkább szövegben, ahogy írója hívta – régi ismerősök köszönnek vissza, így az olvasó újra találkozhat Francinnal, Anyuval és Pepin bácsival, illetve az Elba-parti városka többi szeretetreméltó lakójával. Ismét elvezet a sörgyárig, és végigkísér a városka hangulatos utcáin, amire ezúttal nosztalgikus melankólia telepedett, és ahol tényleg megállt az idő. Keserédes visszaemlékezés, komikus és szomorú, groteszk és tragikus események teremtenek különleges hangulatot ebben a mesteri műben.

Gyöngéd barbárok

„Könyvekkel és könyvekből tanultam meg, hogy az ég egyáltalán nem emberséges, és az, akinek van sütnivalója, szintén nem emberséges, nem mintha nem akarna az lenni, hanem mert így vétene a józan gondolkodás ellen.”

Hrabal ebben a regényében nem a drámai összeütközéseket kutatja, hanem azokra az emlékekre kíváncsi, amiktől a hősök olyanná váltak, amilyenek. Ebben három egykori jóbarát van segítségére: Vladimír, Egon és a doktor huszonöt évvel ezelőtti önmagukat idézik fel. Azt az időszakot, amikor még hittek az önmegvalósításban és abban, hogy akár az egész világot birtokba vehetik. Az író egyik legmagvasabb szövegének tartják, ami 1977-ben jelent meg, szamizdatban.

Szöveg: F. R.

Fotó: Pinterest