Az angyalok – Charlie angyalai (1976)
Charlie angyalai a hetvenes évek férfijának vágyálmát testesítették meg: hihetetlenül érzékiek, határozottak voltak, sikeres karrierrel. Ami viszont még fontosabb: szinte minden lépésüket egy férfihang irányítása alapján tették meg – a női önállóság ábrázolásától tehát még nagyon messze volt a sorozat.
Ellie Southworth Ewing Farlow – Dallas (1978)
A kultikus sorozat Amerikában a hetvenes évek végén indult, a női karakterek jellemében pedig nagyon jól megfigyelhetőek voltak az adott kor által fontosnak tartott elvárások is, úgy mint a család összetartása, illetve a róluk való gondoskodás. Ennek tükrében nem is csoda, hogy a sorozat egyik legkarizmatikusabb női szereplője Ellie volt, a Ewing család szíve és lelke. Klasszikus értelemben vett tökéletes anyafigura, aki a hagyományos értékek mentén élte a mindennapjait: tisztelte a gyökereit, összefogta a széthúzó famíliát, őrizte a családi tűzhely melegét, és minden erejével azon volt, hogy bölcsességével és tanácsaival segítse szeretteit. Feleségként megbízható és támogató volt, becsületessége miatt pedig ő volt az, akivel a sorozatban a leginkább azonosulni lehetett.
Dana Scully – X-Akták (1993)
Scully ügynök rendkívül intelligens volt, tudását pedig az FBI különleges ügyosztályán kamatoztta. Viszont, ahogy az lenni szokott, eszével nem a saját projektjét vitte, hanem egy férfi munkáját segítette, aki hol elfogadta a nő álláspontját, hol ellentmondott vele. Egy viszont biztos: Scullynak újra és újra bizonygatnia kellett rátermettségét, amit nőként nagyon nehéz volt kivívni egy igazán férfias szakmában – ezzel pedig nagyon sokunk dilemmáját bemutatta.
Monica Geller – Jóbarátok (1994)
A hat jóbarát életét a húszas éveik közepétől követte végig a sorozat, így éppen a legfontosabb időszakban nézhettük meg, hogyan fejlődik a jellemük, és hogyan válnak gondtalan fiatalokból érett felnőttekké. A női karakterek eltérőek voltak benne, de egy közös pont felfedezhető volt mindannyiukban: sokat jelentettek számukra az emberi kapcsolatok, legfőképpen a baráti és családi kötelékek. Közülük is leginkább Monicának, aki sok nehézség után sikeres karriert épített magának séfként, de ezek ellenére mégis fontosabbnak tartotta, hogy feleségként és anyaként teljesedjen ki. Elég régóta gyakorolt a szerepre, hiszen a baráti körben is ő volt az örökös vendéglátó, és az, aki pátyolgatta a többieket. A kilencvenes évek népszerű sorozatában még alig sejlik fel az a dilemma, ami egy évtizeddel később már ólomsúlyként nehezedik a nőkre: hogyan lehetnek sikeresek a munkájukban, míg boldog családanyaként is „teljesíteniük” kell.
Buffy Summers – Buffy, a vámpírok réme (1997)
A gimnazista Buffy az amerikai fiatalok szürke életét élte mindaddig, amíg ki nem választották arra, hogy ő legyen a következő vámpírvadász. Remek példa tehát arra, hogy mennyi felfedezésre váró értéke lehet egy nőnek – ami csak akkor kerülhet felszínre, ha hagyja kibontakoztatni. Ez valahol jelképes is, hiszen a felnőtté válás rögös útján éppen ezt tesszük: egyre jobban tisztába kerülünk magunkkal, saját erősségeinkkel és nőiességünkkel. Ekkor jövünk rá arra, hogy mindannyian különlegesek vagyunk a magunk módján.
Ally McBeal – Ally McBeal (1997)
Ally McBeal az ezredforduló felé közeledve a modern nő mintaképe lett: hihetetlenül izgalmas munkát végzett ügyvédként, és még szép sikereket is ért el benne. Ez azonban nem minden: egyedülállóként ugyanis teljes egészében megélte nőiességét, így pedig Ally karakterét akár a Szex és New Yorkban ábrázolt nők előfutárának is tekinthetjük.
Carrie Bradshaw – Szex és New York (1998)
A Szex és New York igazi úttörőnek számított a női egyenjogúság ábrázolása terén. A szereplők bátor és olykor szabados életvitele mindenki számára azt üzente: a kilencvenes évek végén a nők már szinte tényleg mindent megtehetnek, amiről korábban csak azt gondoltuk, hogy a férfiak kiváltsága. Szabadon szeretkezhetnek, akivel csak szeretnének, és nyíltan – olykor vulgárisan – beszélhetnek a saját testükkel és szexualitásukkal kapcsolatban mindenről, ami korábban tabunak számított a tévéképernyőkön. Sőt, talán a baráti beszélgetések során is. Az olyan önálló, egyedülálló nők – akinek nincs szükségük férfira a boldogsághoz – ábrázolásával pedig új fogalom született: a szingliség. Ennek élharcosa a harmincas évei közepén járó Carrie Bradshaw, aki a korábbi női szerepeket felrúgva már nem feleség vagy anya szeretett volna lenni, hanem a munkájában sikeres nő, aki a szabad élet minden percét kiélvezheti – azzal és úgy, akivel és ahogyan csak szeretné. Ezzel pedig a női nézők testiségéről alkotott gondolkodását is nagyban alakította.
Lorelai Gilmore – Szívek Szállodája (2000)
A szórakozott Lorelai szinte gyerekként lett anya, így a történet előrehaladtával lányával együtt vált felnőtté. A korábbi sorozatok anyakaraktereivel ellentétben Lorelai kicsit sem tekinthető klasszikus édesanyának, egyedülálló szülőként inkább barátnője Rorynak. A kissé eltúlzott karakter nagyon szépen mutatja, mennyi pozitívum és ugyanúgy negatívum rejlik egy ilyen anya-lánya kapcsolatban, amiben a gyerek gyakran érezheti, hogy neki kell felnőttnek lennie és gondoskodnia infantilis anyjáról.
Brooke Davis – Tuti gimi (2003)
A szókimondó és vagány Brooke annak az amerikai tinédzsernek a tipikus megtestesítője, aki sokáig nem tudja, mit kezdjen magával. Felszínes életet élt, csak a szórakozás érdekelte, amihez minden pénzbeli támogatást megkapott tehetős szüleitől. A férfiak gyakran kihasználták, felszínessége ellenére azonban mély érzések lakoztak benne – ezek a sorozat előrehaladtával egyre jobban kirajzolódtak. Brooke ugyanis szép jellemfejlődésen ment keresztül, megtalálta élete célját azzal, hogy divattervezőnek állt, és az elköteleződéstől sem félt már.
Robin Scherbatsky – Így jártam anyátokkal (2005)
Az Így jártam anyátokkal című sorozatnak nagyon hasonló a felütése, mint a Jóbarátoknak, ami szintén egy társaság tagjainak életét követte végig. A női szereplőket tekintve viszont mindkét oldal felfedezhető volt benne: a családcentrikus, anyaszerepre született nőt Lilly testesítette meg, míg Robin inkább a karrierjében szeretett volna sikereket elérni. Gyereket nem akart – később kiderült, hogy nem is lehet neki –, hiszen ahhoz az utazgatással teli életvitelhez, amit magának képzelt, nem tudta elképzelni, hogyan férhet bele egy baba. Ezzel pedig egy nagyon fontos dologra világított rá: azokat a nőket képviselte ugyanis, akik a társadalom ellenérzését figyelmen kívül hagyva is felvállalják, hogy nem szeretnének gyereket. Ugye, milyen messzire jutottunk Ellie Ewingtól?
Penny Cuoco – Agymenők (2007)
Penny egy olyan világban próbált érvényesülni, ahol a kezdő színésznőknek csupa megalázó szerepet kell elvállalniuk, és ahol a kevésbé eszesek és tehetségesek másokat kényszerülnek kiszolgálni. Mivel Penny még ebben is csupán ímmel-ámmal ér el sikereket, egy dologgal próbált mindenkit levenni a lábáról: a külsejével. Ő a butácska naiva tökéletes példája, akit a társaság többsége lenéz ugyan, de nagyon szeret. És, aki csak hosszas próbálkozás árán talált magának olyan munkát, amiben örömét lelte, és amiért elismerést kapott.
Alicia Florrick – A férjem védelmében (2009)
A sorozat cselekménye sokunk számára ismerős lehet, hiszen szépen összecseng egy évekkel ezelőtti szexbotránnyal, amibe annak idején Amerika első embere keveredett. A történet szerint Aliciát is megcsalja politikus férje, a nő azonban – jó feleséghez méltóan – kiáll hűtlen ura mellett, akit évekig a háttérből segített családanyaként. Az engedelmes, becsületes feleségből azonban a rengeteg csalódás miatt szépen lassan erős nő válik, aki kiáll magáért és a saját érdekeiért. Alicia kibontja a szárnyait, saját karriert kezd építeni, amiben hihetetlen sikereket ér el. Az újrakezdő, saját magát újradefiniáló nő képe ma egyre gyakoribb jelenség, hiszen egy-egy magánéleti krízis vagy szakmai buktató után sokan kényszerülünk magunkat újraalkotva helytállni.
Tarth-i Brienne – Trónok Harca (2011)
Az erős nő mintaképe. Azé, aki a környezete gúnyolódása és hátráltatása ellenére is céltudatosan haladt a céljaiért azoknak az értékeknek a mentén, amiket helyesnek tartott. Egy karizmatikus, erőteljes karakter, akitől a férfiak is rettegtek – ezzel metaforikusan ugyan, de reflektál a mai erős, sikeres nők helyzetére is, akik sok nehézségbe ütköznek a párkapcsolatok kialakítása terén és szakmai viszonylatokban is.
Hannah Horvath – Csajok (2012)
A humoros sorozat írója, rendezője és főszereplője, Lena Dunham, aki Hannah karakterével újraalkotta mindazt, amit a 2010-es években a magabiztos, önazonos nőkről gondoltunk. Abban a korban ugyanis, amiben a divatipar által sugallt ideál befolyásolja a szépségről alkotott gondolkodást, a teljesen átlagos testfelépítésű Hannah azt üzeni a nagyvilágnak, hogy hurkákkal is bárki magabiztosan létezhet és megélheti a szexualitását. Emellett pedig a modern, húszas éveikben járó nők aktuális problémáira is rámutat, akiknek nemcsak a tanácstalanságukkal kell leszámolniuk, hanem olyan terveket kitalálniuk, amik elindítják őket a felnőtt élet rögös útján.
A korona – The Crown (2016)
A 65 éve uralkodó II. Erzsébet életét bemutató alkotás sok-sok évvel ezelőttre kalauzol minket, méghozzá arra az időszakra, amikor a fiatal nő Anglia trónjának örököseként elkezdi munkáját. Annak ellenére, hogy a történet az ötvenes években játszódik, a II. Erzsébet által képviselt nőkép nagyon is modern, a családját összefogó és védelmező anya erős individuum, független nő, egyben a „munkájának” élő asszony, aki nagy nehézségek árán tartja meg a két terület egyensúlyát – amire napjainkban is oly sokan törekszünk.
Szöveg: Filákovity Radojka
Fotó: Pinterest
