Marilyn Monroe, az ellentmondásokkal teli
Marilyn Monroe-ért látszólag nem lehetett nem rajongani, feleségként azonban nem volt könnyű kezelni. Ez szépen kirajzolódik Arthur Millerrel folytatott kapcsolatából, ami épp olyan ellentmondásos volt, mint a szelídnek tűnő, szeretetéhes, de labilis lelkiállapotú színésznő személyisége. Nagyon intenzív és hihetetlenül fájdalmas időszakot töltöttek együtt, aminek végére másfél évvel Marilyn halála előtt került pont – sokan úgy tartják, a színésznőt valójában a válás sodorta a halálba. A tragédia az akkor már újraházasodott Arthur Millert is megviselte, elsöprő kapcsolatuknak pedig több drámájában is emléket állít. A Bűnbeesés után című darabja egy megrendítő, vallomásokkal teli mementó, amiben Miller szinte meggyónja, hogy valójában ő a felelős korábbi felesége haláláért. Azt pedig, hogy Marilyn mekkora hatással volt a férfira, jól bizonyítja, hogy az író élete utolsó alkotását, a Befejezni a mozit is a színésznő emlékének szenteli, bukkanókban bővelkedő, szenvedélyes házasságukhoz, és a nő halálához visszarepítve a közönséget.
Gyarmati Fanni, az örökké hű
„Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül” – ezekkel a szavakkal kérte meg lényegében Radnóti kezét a rendkívül művelt, határozott és kitartó Gyarmati Fanni, akit a korábbi nehézségek sem riasztottak vissza attól, hogy a férfival élje le az életét. Kapcsolatuk hajnalán ugyanis Miklós egy évre Csehországba ment, ahol megismerkedett egy német gépírókisasszonnyal. Szerelmes verseit felváltva írta a két nőhöz, de a Tininek szánt költeményeit is Fanninak mutatta meg. Ez később sem volt másként, hiszen élete végéig felesége volt a legnagyobb kritikusa, az egyetlen ember, akinek mindig kikérte a véleményét. Ez a mély bizalom csak akkor rendült meg, amikor Radnóti Miklós beleszeretett felesége barátnőjébe, Juditba. Fanni a sok fájdalom ellenére végig türelmes volt, megértő, hitt a köztük lévő egységben, és igyekezett megtartani azt a hátországot, amit Radnóti számára teremtett, és ami ahhoz kellett, hogy szabadon alkothasson. A nő ugyanis mindenek ellenére mélységesen szerette a férjét, akit a végletekig tisztelt és bálványozott, és akihez még évtizedekkel a költő halála után is hű maradt. Nemcsak múzsa, hanem társ egy életen át.
Zelda Sayre, a bohém
A világirodalom egyik legkarizmatikusabb múzsája maga is írt, de mellette nagykanállal habzsolta az életet, imádta és vágyta a reflektorfényt. Excentrikusságával és bohém lelkével tört utat a feltörekvő író, F. Scott Fitzgerald szívéhez – akit nem mellesleg hihetetlenül inspirált is. A férfi gyakran még levelezéseinek és naplójának részleteit is felhasználta a műveiben. Egy ilyen nővel azonban nehéz lépést tartani – anyagilag –, legalábbis egy, az irodalmi világban szárnyakat bontogató fiatalnak. Míg ugyanis más hölgyek lelke amiatt reszketett, hogy vajon udvarlójuk életük végéig hű marad-e hozzájuk, Zeldát egy ennél sokkal prózaibb dolog foglalkoztatta, méghozzá az, hogy vajon udvarlója el tudja-e majd tartani. Bizonytalanságában még az eljegyzésüket is felbontotta 1919-ben. Egy év – és az Innen az Édenen elsöprő irodalmi sikere – kellett ahhoz, hogy végül meggondolja magát, és oltár elé álljon Fitzgeralddal. Költeniük már volt miből, a lüktető dzsesszkorszak pedig meg is követelte a mértéktelenséget. Fényűző, irigyelt életet éltek, igazi hírességek voltak, ám A nagy Gatsby sikerét Fitzgerald semmivel sem tudta már felülmúlni – szépen lassan felélték a tartalékaikat. A korábbi évek zajos életvitele után Zeldára a teljes mentális hanyatlás várt: skizofréniát diagnosztizáltak nála, végül egy elmegyógyintézetben kiütött tűz áldozata lett 47 évesen.
Brüll Adél, az érett szerető
A művelt párizsi dáma az izgalmas, érett asszonyt testesítette meg Ady számára. Nagyváradon találkoztak, és hamar szerelemre lobbantak egymás iránt. Léda és a világ, amelyet rajta keresztül ismert meg, hihetetlenül inspirálta a fiatal költőt. Az idill akkor szakadt meg, amikor Léda halott kislányt hozott a világra – a tragédia nagyon megviselte őket. Innentől kezdve vérre menő veszekedések jellemezték se veled, se nélküled kapcsolatukat, ami Csinszka felbukkanásával ért véget. Léda még számított rá, hogy visszaszerezheti a költőt, ám amikor rájött, hogy örökre elvesztette, még a nevét sem volt hajlandó kimondani többé – ez is jól példázza, mekkora szenvedélyt táplált Ady iránt.
Vivienne Eliot, a végzet asszonya
Valódi famme fatale volt, minden tekintetben hű a megnevezéshez. Hihetetlen magasságokba, de a legmélyebb poklokba is elrepítette a szeretett férfit, T.S. Eliotot, akinek munkásságára óriási hatást gyakorolt. 1915-ben házasodtak össze, ám a bajok nem kerülték el őket, Vivienne ugyanis más férfiak csábításának is engedett, Bertrand Russel filozófussal is viszonyt folytatott. Boldogtalan házasságuknak Eliot vetett véget, aki 1933-ban adta be a válókeresetet. Ezt követően – barátai tanácsára – sokáig rejtőzködött Vivienne elől. A nőt 1938-ban elmegyógyintézetbe zárták, miután London utcán kóborolva, zavart állapotban talált rá bátyja. Elmondása szerint Vivienne Eliotot kereste. Egy szökési kísérletet leszámítva, 58 évesen bekövetkezett haláláig ott is maradt.
Sárvári Anna, a tökéletes eszménykép
Teljes egészében azt a típust testesítette meg, akiért Juhász Gyula rajongott: a korabeli leírások szerint szőke volt és kissé telt alkatú. A költő imádta a színésznőt, akihez mindvégig plátói viszony fűzte. A tökéletes eszményképet éltette benne, az olyan éteri szerelmet, ami beteljesületlensége miatt maradt makulátlan és tökéletes. Anna Juhász Gyula heves érzelmei ellenére – állítása szerint – nem tudta szeretni a férfit. Ugyanakkor az talán sokat elmond, hogy Anna öngyilkossága előtt a hozzá címzett Juhász Gyula-verseket olvasta. A kötetet mellette találták meg.
Beatrice Portinari, az éteri tisztaságú
A gyönyörű, szelíd szépségű és ártatlan Beatrice mindössze 9 éves volt, amikor Dante Alighieri szívét rabul ejtette. Attól függetlenül pedig, hogy csupán kétszer találkoztak, olyan elsöprő hatást gyakorolt a férfira, amit az idő vasfoga, és a lány korai halála sem tudott elhalványítani. Az iránta érzett, idealizált szerelem szépen leírta a lovagkor hagyományait, amikor az imádott lényre szinte istenségként, bálványként tekintettek. Nem csoda hát, hogy a lány Dante egyik mesterművében, az Isteni színjátékban is megjelenik: a Purgatóriumból a Paradicsomig vezet minket. A művészt viszont egész életén keresztül elkísérte emlékével.
Szendrey Júlia, az ábrándozó
Minden tudásnak és bájnak a birtokában volt, ami a társasági élet középpontjává tehette volna, ő azonban a kor elvárt szokásaitól eltérően kerülte az embereket, az uradalmi kört ugyanis unalmasnak és képmutatónak tartotta. A művészetekért viszont egyenesen rajongott, és a legboldogabb akkor volt, ha zongorázhatott, vagy verseket olvashatott. Talán ezért is nyűgözhette le a fiatal Petőfi Sándor, akihez megismerkedésük után egy évvel már hozzá is ment. A lány apja eleinte nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, ám a házasságot végül nem tiltotta. Ady írása szerint az öreg Ignác úr azért döntött így, mert „a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás.”Júlia a rajongásig szerette férjét, aki gyönyörű szerelmes verseket címzett neki. Petőfi eltűnését követően sokáig elkeseredetten kereste, nem tudott belenyugodni, hogy férjének nyoma veszett. Hiába házasodott újra, örökké a költő maradt a legnagyobb szerelme.
Nelly Ternan, a friss fuvallat
Színésznőnek készült, ám sosem volt különösebb tehetsége hozzá, ellenben maga volt az izgalom, a forgószél, ami végigsöpört a 22 éve tartó házasságában megfáradt Charles Dickens életén. Egy bájos, csupa kellem nő, aki szellemileg is éles ellentétben állt az író túlsúlyos, lestrapált és fásult feleségével szemben. Nem csoda, hogy a nála jóval idősebb férfi múzsája lett. Szinte felszabadította őt, és olyan komplex női karakterek leírására ösztönözte, amilyenek korábban nem jelentek meg a műveiben. Annak ellenére viszont, hogy Nelly egy tavaszi szellő frissességével suhant keresztül a férfi mindennapjain, az író rengeteg energiáját felemésztette, hogy titokban tartsa 13 évig tartó viszonyukat. Végül ez a kettős élet okozta Dickens vesztét, aki agyvérzésben hunyt el.
Kozmutza Flóra, József Attila utolsó múzsája
Szikrázóan okos volt és hűvösen távolságtartó – ez az, ami először megfogta József Attilát Flórában, aki Szondi Lipót pszichiáter gyakornokaként Rorschach-teszteket készített híres művészekkel, így többek közt a tragikus sorsú költővel is. A két férfi első látásra beleszeretett a gyönyörű nőbe. József Attilát olyannyira rabul ejtette, hogy már a második találkozásukkor feleségül kérte, és annak ellenére, hogy a nőt riasztotta ez az intenzív közeledés, mégsem tudott ellenállni. Imponáltak a költő neki írt versei, bár inkább a művészetekért rajongók lelkesedésével szimpatizált vele. József Attila megérezte a lány bizonytalanságát, és azt is, hogy valójában máshoz vonzódik, végül pedig lemondott a közös élet gondolatáról, és átengedte Flórát Illyés Gyulának. Sokan úgy gondolják, ezen események láncolata vezetett József Attila tragikus halálához, ami után Flórát is meghurcolták. A nő később feleségül ment Illyés Gyulához, akinek hagyatékát haláláig hűen gondozta.
Jeanne Duval, a titokzatos Fekete Vénusz
A Haitin született színésznő igazi egzotikus szépség volt, francia és afrikai felmenőkkel – nem hiába nevezte Charles Baudelaire az ő úrnőjének és Fekete Vénuszának („Vénus Noire”). Jeanne a titokzatosságával, és már-már veszélyes szépségével kerítette hatalmába a férfit, aki az elemi szexualitást és a kreol nők rejtélyességét látta benne. Számos versét ajánlotta neki, nem ő volt azonban az egyetlen, akit megihletett Jeanne erős szexuális kisugárzása: Édouart Manet, Baudelaire barátja egy festményen örökítette meg a nő szépségét, akivel a feltételezések szerint a szerelem betegsége, vagyis a szifilisz végzett.
Török Sophie, az odaadó
Valódi nevén Tanner Ilona, maga is költő, méghozzá nem is akármilyen! Kellő érzékenységgel mutatta be verseiben a modern női lélek sokoldalú rajzát. Babits mellett azonban sosem tudott igazán kiteljesedni, inkább feleség, édesanya és ápoló volt, annak ellenére, hogy szép sikereket is elkönyvelhetett az irodalomban: Baumgartner-díjjal jutalmazták. Az, hogy szakmailag nem tudott igazán kiteljesedni Babits betegsége után, sokszor nyomasztotta, ettől függetlenül azonban hűségesen és lelkiismeretesen ápolta a férfit, annak haláláig. Ezzel pedig picit önmagát is feladta.
A Nők Lapja legfrissebb, 2017/07. számában a kisugárzás erejét és mibenlétét vizsgáljuk. Keressétek az újságárusoknál.
Szöveg: F.R.
Fotó: Pinterest
