Pünkösdi királyság

Európa nagy részén – többek között itthon is – a középkor óta választanak pünkösdi királyt. A feljegyzések szerint a férfiak, illetve a fiatalabb fiúk lóversenyben, bikahajszolásban, kakaslövésben és hasonló versenyekben mérettették meg magukat – közülük a legügyesebbet választották meg az „uralkodónak”. Ugyanakkor bizonyos 19. századi adatok a pünkösdi király és királynő együttes felbukkanásáról, házaló-adománykérő köszöntéséről írnak, így feltételezhető, hogy a hölgyeknek is egyfajta versenyben kellett részt venniük a cím megszerzéséért. A tisztség elnyerése egyébként rengeteg privilégiummal járt együtt, valószínűleg ezért maradt fent évszázadokig a hagyomány.

Pünkösdölés

A pünkösdölés az Alföldön ismert szokás volt, sőt, ma is az – egyes családok még mindig tartják. A lányok és legények – ma inkább a gyerekek – házról házra jártak, szavaltak, énekeltek, táncoltak és adományokat gyűjtöttek, majd köszönetképpen ismét táncra perdültek. Mivel az istenfélő elöljárók túl világias mulatozásnak ítélték a pünkösdölést, a 17. században kísérletet tettek a beszüntetésére, de szerencsére a tradíció megőrzésének ez sem állhatta útját.

Zöldághordás

A zöldághordás tipikusan a tavaszi, nyári egyházi ünnepek sajátossága volt. A fiatal lányok lemetszett pünkösdi ágat vittek a templomba felszentelésre, majd a mise után énekes, táncos felvonulást tartottak. A falun végigvonulva, az ágakat kapuként a fejük fölött tartva a Bújj, bújj zöld ágat, vagy hasonló rigmust énekeltek, így éltetve az ünnepet és a nyár beköszöntét.

Vizes megtisztulás

A szegedi járásban úgy tartották, hogy a pünkösdi víz védelmet nyújt a kelések ellen, ezért a lányok pünkösd hajnalán levonultak a Tiszához, hogy megmártózzanak. Mivel akkoriban sem volt sokkal melegebb a víz hőmérséklet, mint napjainkban, a kevésbé bátrak harmatot szedtek és azzal mosták meg az arcukat. Egyes helyeken a rozs harmatát szedték meztelenül, állítólag ez hatékony segítségnek bizonyult szemfájás ellen is.

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás

Az ország nyugati részén gyakori volt, hogy egy iskolás fiút török basának öltöztettek a társai, aztán szalmával, pelyvával tömték ki a nadrágját, a testének felső részét pedig gallyakkal, virágokkal borították be. A gyereket két társa házról házra kísérte, majd odaérve addig ütötték pálcával, amíg a háziak adakozni nem kezdtek. A borzakirály hasonló tradíciót rejt, ez Győr és Sopron környékén volt ismert. A pünkösdi rabjárásban a pünkösdölő lányok után lábuknál összeláncolt fiúk vonultak, de a tradíciónak szintén az adománygyűjtés volt a célja.

Szöveg: D.A.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

Fotó: Pinterest