Amikor csőtörés vagy felújítás miatt elzárják a vizet a házban, és egy-két órán át kénytelenek vagyunk nélkülözni a használatát, akkor tűnik csak fel, hogy milyen fontos része az életünknek. A víz alapvető eleme a mindennapoknak, ezzel szemben 9 emberből 1 nem fér hozzá közvetlenül megfelelő tisztaságú vízhez, 3 emberből 1 pedig nem jut normális WC-hez, sőt, több embernek van mobiltelefonja, mint WC-je – olvasható a water.org oldalán.

Földünk 71%-át víz borítja, de ennek a mennyiségnek csupán 2,5%-a emberi fogyasztásra alkalmas édesvíz. Az édesvíz 70%-a sarki jégtakaróban és hó formájában a hegyekben található, 29%-a a felszín alatti, a maradék 1% az, ami a Föld felszínéről is könnyedén elérhető. Azt is fontos újra és újra tudatosítani magunkban, hogy míg élelem nélkül akár hetekig is kibírhatjuk, addig víz nélkül 4 napon belül meghalunk: a WHO adatai szerint 844 millió ember szenved hiányt alapvető ivóvíz ellátásban. Látható hát, hogy mennyire fontos figyelni arra, hogy minél kevesebbet ártsunk a vizeinknek, környezetünknek.

Ha a vízre gondolunk, nem mehetünk el szó nélkül a jelenlegi dél-afrikai krízis mellett sem. A fokvárosi vízhiány miatt idén február közepén katasztrófa sújtotta területté nyilvánították az ország egy részét, a lakosok fejenként napi 50 liter vízzel gazdálkodhatnak. Ezzel szemben Németországban például 124 litert fogyaszt közvetlenül egy átlagos lakos – áll a Föld Napja Alapítvány oldalán. Ugyanakkor azt is fontos figyelembe venni, hogy nem csak annyit használunk a vízből, amennyit látunk. Egy-egy élelmiszer vagy használati tárgy előállításához is szükség van több liternyi vízre. Hogy pontosan mennyire, azt a vízlábnyomunk mutatja meg. Az előbbi németországi példánál maradva: az ottani lakosok közvetett vízfogyasztása elérheti az 5000 litert is.

A fenti számok tükrében (is) szükséges elgondolkodnunk azon, hogyan élhetünk a jelenleginél fenntarthatóbb módon. Bár alapvetően hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy mi magunk semmit nem tehetünk egy ilyen világméretű probléma esetén, ez egyáltalán nincs így – ha nekünk kellene napi 50 liter vízből gazdálkodnunk, amiért vödörrel kellene akár kilométereket gyalogolni, biztos másként állnánk a kérdéshez. Akad olyan kolléga a szerkesztőségben, akinek egy hazánkban élő nigériai ismerőse minden alkalommal úgy tusol, hogy elzárja, majd újra megnyitja a vizet, miután beszappanozta magát. Nigériában, csak úgy, mint az afrikai országok többségében a víz már-már luxus, éppen ezért vigyáznak rá. A saját, személyes felelősségünk igenis óriási. Ha kevesebbet vásárolunk, visszafogjuk a fogyasztásunkat, figyelünk arra, hogy hány percig zuhanyzunk, azzal már sokat tettünk azért, hogy csökkentsük a saját és ezáltal a Föld lakosságának vízlábnyomát.

Szöveg: M. M., S. R.

Nyitókép: Thinkstock