Bonyolult család
Latinovits Zoltán 1931-ben született, saját elmondása szerint nagyapja Gundel Károly éttermében, ahogy ő emlegette: „éppen Krúdy Gyula bácsi asztala fölött”. Krúdy amúgy két évvel a kis Latinovits születése után halt meg. Édesapja elhagyta a családot, édesanyja Gundel Katalin újraházasodott Frenreisz István orvossal, akitől két gyermeke, a művésznevet felvett színész Bujtor István, és a zenész Freinreisz Kárloly született. Latinovitsra élete végéig hatással volt apja eltávolodása és a családi idill hiánya.
Színésznek született
Bajor Gizi a gimnáziumi önképzőkörön egyedül Latinovitsnak tanácsolta ezt: „Maga menjen színésznek!” Bár családi nyomásra mérnöki diplomát szerezett, folyamatosan verseket szavalt és foglalkoztatta a színészi mesterség. Sokáig félt, hogy nem alkalmas a pályára, de 1956-ban felült egy Debrecenbe induló vonatra, és segédszínész lett.
Szeretet- és önbizalomhiány
„Nekem nagyon kell a biztatás – nagyon kell a jóakarat, a szeretet és a megbecsülés. Még nem érzem biztosan magam az életben.” Latinovits állandó kétségek között élt és létezett. Saját tehetségét rendszeresen megkérdőjelezte, életet végéig szeretetéhes ember maradt.
Mérnöki pontosság a színpadon
Mérnöki végzettsége színészi pályáján is elkísérte, szerepeit precízen és aprólékosan alakította eggyé saját személyével. Így tudott teljesen azonosulni.
Öngyilkossági kísérlet és a szerelem
Depressziója és labilis lelkiállapota folyton jelen volt életében, de csak akkor vált nyilvánvalóvá kínlódása és elhatalmasodó válsága, amikor kimaradt egy próbáról. Lakásán keresték, ahol öngyilkossági kísérlete közepette találtak rá. A segítségnek hála, tovább folytatta életét, Miskolcra szerződött, és megismerte élete szerelmét. Ruttkai Éva hűséges társa volt minden nehézség ellenére.
Krúdy Gyula segítő keze és a végső séta
Többször esett depresszióba, de egyik ilyen elsöprő lelki kínlódásából éppen Szindbád karaktere húzta ki. A darab kedvére való volt, és úgy gondolta a „harmadik Szindbád” Krúdy Gyula (a történet írója) intézte el neki a vágyott szerepet odafentről. A film 1971-ben került bemutatásra, Latinovits öt évvel később 1976. június 4-én Balatonszemesen indult el a part felé utolsó esti sétájára. A kanyarban feltűnő vonat mindent eldöntött, de máig nem tisztázott, hogy baleset vagy öngyilkosság történt-e.
Akárcsak József Attila
A színész sokan hasonlítják össze a költő József Attilával, nem csak azért, mert Latinovits kiválóan – sőt mi több a legzseniálisabban – adta elő és keltette életre az ismert verseket, hanem mert mindketten apa nélkül nőttek fel és őszintén vágytak az igazi családi szeretetre. Zaklatott lelkük és zsenialitásuk között erős párhuzam fedezhető fel. Mindketten depresszióban szenvedtek és örök elégedetlenek voltak önmagukkal szemben. A balatoni helyszín, a vonat és a haláluk rejtélye is összeköti őket.
Összeállította: L. J. a Nők Lapja Archívuma nyomán
Képek: Fortepan