Az ünnep egyike Európa legismertebb spirituális eseményeinek, ami a történészek szerint a legpogányabb ünnep, annak ellenére, hogy Keresztelő János egyházi napjához kötődik. Ma már nem csak az európai országokban élvezik a nyári napforduló hagyományait, világszerte különféle szokások és egyházi ünnepek is kapcsolódnak a legrövidebb éjszakához, ami a legtöbb ember számára mágikus erővel bír. Ezért is áll a középpontban a fény és a sötétség, valamint a tűz játéka. Hazánkban már a 11. században is gyújtottak tüzet az emberek Iván előestéjén, nincs ez másképp ma sem, hiszen jellemzően nagy tüzeket raknak, majd azt át is ugorják az ünneplők, amivel jelképesen a sötétséget, betegséget, és minden rosszat elűznek a következő egy évre. De hogyan ünnepel a többi nemzet? Íme:
Svédországban virágkoszorúkkal is ünnepelnek
Svédországban egy igazán őszinte ünnep a Szent Iván napi esemény, aminek gyökerei a pogánysághoz kötődnek. Ilyenkor minden korosztály összegyűlik, hagyományos ételeket esznek (pácolt hering, lazac és burgonya), virágos koszorúkat fonnak, a mézeskalács és a népi táncok is előtérbe kerülnek. A hajadon lányoknál szokás, hogy ezen az éjszakán pontosan hét virágot tesznek a párnájuk alá, hogy jövendőbeli férjükről álmodhassanak.
Norvégia, Finnország, Izland és az óriási máglyák
Ez a három ország egészen hasonlóan ünnepli a nyári napfordulót. Norvégiában hatalmas hordó- és fatörmelékeket gyűjtenek össze, amiket aztán meggyújtanak, Finnországban hasonlóképpen, óriási máglyák készítésével készülnek a többórás tüzes fényáradatra, Izlandon pedig egy háromnapos eseménnyel egy titkos napfordulós zenei fesztivállal emlékeznek meg a hagyományokról.
Nagy-Britannia és Írország tűzgyújtással és napfelkeltével ünnepel
Shakespeare országában, ahol életre kelt a Szentivánéji álom, tipikus pogány hagyományokra épülő ünneplés jellemző. A kereszténység előtti időben a mulatságok misztikus lényekre és tündérekre fókuszáltak. Ezt a tradíciót napjainkban is megelevenítik, felvonulásokkal, máglyák rakásával és égetésével. Nem maradhat el ilyenkor a világ egyik leghíresebb építménye, a Stonehange ősi kövei melletti napforduló köszöntés sem, ahol minden évben több ezer ember gyűlik össze, hogy megnézhesse a napfelkeltét.
Lettországban sajtot és sört fogyasztanak, majd tüzet ugranak
Lettországban szintén fonott virágkoszorúkkal várják és ünneplik az év legrövidebb éjszakáját, amit természetesen a nők viselnek, de a férfiak sem maradnak ki a hagyományból: ők levélből készített fejdíszt hordanak ezen a napon. A rendezvény remek szórakozás a résztvevőknek, akik sajtot és sört fogyasztanak, és átugorják a tüzet. Hagyományos népdalok adják a talpalávalót, és virágokkal díszített autók is színesítik a mulatság környezetét.
Spanyolországban a tűzijátéké a főszerep
Spanyolországban a tűzijátékok a legnépszerűbbek a szünidő kezdetét jelző nyári napforduló éjjelén. Jelzőfények, tüzek és rituális megvilágítás teszi még szebbé a mediterrán ország különböző pontjait. Különösen népszerűek a kereszténységhez és a pogánysághoz kötődő hagyományok, de a leghíresebbek a katalán régiókban – Barcelona, Menorca – megtartott Szent Iván napi fesztiválok.
Az Amerikai Egyesült Államokban több százan jógáznak együtt
Amerikában minden hagyománytól eltérően jóganappal ünneplik a nyári napfordulót. A különböző típusú és régi szokásokra épülő rendezvények mellett, a legismertebb a New York-i Times Square-en megrendezett, több száz résztvevővel büszkélkedő közös jógázás. Egyedülálló esemény, az egyszer biztos.
Oroszországban és Ukrajnában virágfüzérekből jósolnak
Az orosz és ukrán ünnepségek nagyon hasonlítanak az észak-európai hagyományokhoz, különösen a máglyarakás és tűzugrás, de számos víz közeli tevékenység, például a vízbe engedett virágfüzérek mozgásának elemzése (jövőmondás) is beletartozik a napfordulós szokások sorába. Iván napján Oroszországban és Ukrajnában is hagyományai vannak az úgynevezett pogány termékenyítő fesztiváloknak, melyeknek nevét Keresztelő János ihlette.
Ausztriában a hegyekbe vonulnak el
Ausztriában is tűzé és a világító építményeké a főszerep. Több százan gyűlnek össze ilyenkor a hegyekben azért, hogy tüzet gyújtsanak, és a régi és mágikus időkre emlékezzenek. Azokra a korokra, amikor a középkori hagyományokból kiindulva azt gondolták az emberek, hogy a tűz a föld imádatából születik.
Szöveg: L. J.
Képek: Pinterest
