Francesco Hayez: A csók (1859)
A klasszicista és romantikus irányvonal képviselője, Hayez több verzióban is elkészítette a csókjelenetet ábrázoló alkotást, méghozzá úgy, hogy azok bizonyos csak részeikben, például a ruhák színeiben különböznek. A szenvedélyesség – akárcsak a fenti képen – mindegyiken egyenlően jelen van, nem is csoda, hogy a festmény a művészettörténet méltán ikonikus darabja ma is.
Jean-Léon Gérôme: Pygmalion és Galatea (1890)
A festmény egy ölelés és az első csók pillanatát mutatja meg, méghozzá egy egészen különleges formában: a romantikus esemény szobrász és műalkotása között történik meg. A képen a szeretet és a vágy egyszerre fellelhető.
Henri de Toulouse-Lautrec: Csók az ágyban (1892)
Toulouse-Lautrec nemcsak egyedi plakátjairól ismert alkotó, de festményeivel is beírta magát a képzőművészet történelmébe. Például ezzel a forró csókot megörökítő képpel, ahol a művész bohém stílusa és posztimpresszionista vonásai is megjelennek. Az ölelés – egyesek szerint két nő ölelése – különleges idillt teremt a puha ágyneművel ábrázolt alkotáson.
Edvard Munch: A csók (1895)
Munch A csók című festményén sötét színekben, és a tőle megszokott sejtelmes ábrázolásban láthatjuk a két egymást ölelő figurát, akik szemlátomást úgy olvadnak össze, hogy szinte saját határaikat és identitásukat is elvesztik. A vágy, a szerelem, de a félelem is megjelenik a képen.
Gustav Klimt: A csók (1908)
Minden idők talán leghíresebb szerelmes csókját Gustav Klimt vitte festővászonra. Ezzel a képpel új irányzatot teremtett, sűrűn mintázott ruhái és az arany szín erőteljes használata egyértelműen a védjegyévé váltak. Sokak számára ez az a festmény, ami a „csók művészetét” megörökítette és ikonikussá tette.
Giorgio de Chirico: Hector és Andromaché (1912)
A kortárs művészet jegyeit magában hordozó alkotás egy metaforikus értelmezése a homéroszi mítosznak. A jelenetben a csatába, azaz a biztos halálba induló Hectort és kedvesét láthatjuk. A kép és a történet tragédiáját az is jól jelzi, hogy az alakok felső végtagjai hiányoznak.
Marc Chagall: A születésnap (1915)
Chagall, a 20. század egyik legjelentősebb alkotója, Oroszországba visszatérve és éppen kedvese feleségül kérése idején festette meg a szeretet erejét középpontba helyező alkotást. A két alak könnyed, romantikus lebegésben fonódik össze, hogy egymást ünnepelje. A szerelem erős, de mégis csendes a vásznon, pont ettől olyan különleges.
René Magritte: Szerelmesek (1928)
A szürrealista festészet egyik legtitokzatosabb remekének tekintett alkotás – talán szándékosan is – sokféle értelmezést hordoz magában. A két alak arca fehér ruhával van beborítva, így sem kommunikálni, sem érintkezni nem tudnak. Felmerül tehát a kérdés, hogy a kép a megtagadott szerelem ábrázolása-e. A festmény rejtélyes és pont ezért volt minden korban ünnepelt.
Roy Lichtenstein: A csók (1962)
Lichtenstein alkotásai egyértelmű lenyomatai a 20. századi pop-art művészetnek. A képregényes stílus képviselője különleges módon örökítette meg az érzelmeket ezen a képen. A csók, amit látunk inkább a fájdalmat és talán a búcsúzást jeleníti meg. A szerelmes kép olyan, akár egy képregényből kivágott jelenet.
Pablo Picasso: A csók (1967)
A csók téma sok Picasso-műben ismétlődik pont úgy, mint a fekete-fehér és szürke árnyalatok. A 20. századi avantgárd irányzat egyik legjelentősebb művésze ezt a képet mégis a kék időszakában festette. A szerelmes jelenetet ábrázoló festmény ezzel egyértelműen beállt a csók témakört feldolgozó műalkotások sorába.
+1 Auguste Rodin: A csók (1886)
A felsorolásból nem hiányozhat Rodin alkotása sem, habár a művész nem a festővásznon keltette életre a csók pillanatát, a történelem méltán híres márványszobra abszolút beletartozik a kategóriába. Az eredetileg szoborcsoport részeként ismeretes meztelen pár Rodin fő művéről, a Pokol Kapujáról származik. Az alkotás főszereplői Paolo és Francesca, egyenesen Dante Poklából, akik azért kerültek örökre oda, mert egymásba szerettek, miután a nő feleségül ment a férfi testvéréhez.
Képek: Pinterest
