A tükör előtt (1899)
Degas egy francia nemesi család sarja volt, ennek köszönhetően anyagi problémákkal nem kellett szembenéznie élete során. A középiskola után jogi tanulmányokba kezdett, de rövid idő elteltével módosította terveit, és minden idejét annak szentelte, hogy művésszé váljon. Mindig is szeretett rajzolni, és mivel apja igazi művészetkedvelő ember volt, szívesen látta fia törekvéseit, sőt még egy műtermet is berendezett neki lakásuk egyik helyiségében.
Balettpróba (1873)
Edgar Degas művészete és alkotásai a balett körül forogtak. Nem hiába kapta meg a „balett festője” címet, hiszen számos festményének és szobrának témájául választotta a finom, fiatalságot és nőiességet megjelenítő táncot. A balerinákat órákon, gyakorlat közben, balettmesteri felügyelet alatt vagy éppen a fellépés során ábrázolja, méghozzá oly módon, hogy azok szinte meg is mozdulnak a szemünk előtt.
Az Opera balett-terme a Rue Peletier-en (1872)
Annak ellenére, hogy mindig is az impresszionisták közé sorolták, Degas nem kedvelte kifejezetten ezt a kifejezést. Amikor csak tehette tiltakozott ellene, és nem szerette, ha forradalmárnak vagy újító művésznek nevezték. Saját magát a 17. századi francia festészet egyik alkotójának tartotta.
A balett operazenekara (1872)
A balett tematika mellett szerette a közélet történéseit, a kávéházi életet és a dolgozó nőket megörökíteni. Számos olyan műve született, amelyeken például vasaló vagy kalapos nőket jelenített meg. Később, az 1880-as évek végén az akt vált a fő tematikájává. Az ebben az időben készített képein fürdőző, fésülködő, törölköző nőket jelenített meg, sokszor háttal állva vagy ülve, de minden esetben a természetességüket hangsúlyozva.
Abszint (1876)
Soha sem nősült meg, magánéletéről nem lehetett sokat tudni, feltételezhetően a művészet volt az egyetlen és legnagyobb szerelme. Emellett gyűjtőszenvedélyének is hódolt, sokszor segítette alkotótársait azzal, hogy megvásárolta festményeiket. Ezzel nemcsak anyagilag támogatta a kor művészeit és egyben barátait, de vételeivel egyfajta megbecsülést és kézzel nem fogható értéket is adott a művekhez.
A tánc csillaga (1878)
Szoros barátság fűzte a szintén impresszionista művészhez, Manethoz és feleségéhez. A két művész a Louvre-ban találkozott először, hasonló koruk és művészetre vonatkozó nézeteik miatt jól kijöttek egymással, sokat időztek az impresszionista mozgalom bölcsőjeként is számon tartott Monmartre lábánál található Guerbois kávéházban. Manet és felesége többször is modellt ült Degasnak.
Vasalónők (1884)
Degas nemcsak a festészetben jeleskedett, szobrászi munkáiban is kiteljesedett. 1881-ben például egy egy méteres balerina szobrot állított ki, amire a tüllruhát valódi anyagból készíttette el. A munkáknál ugyancsak a balett tematika jelent meg, de több lovat ábrázoló szobrot is elkészített. Ekkor már – hasonlóan Renoirhoz – egészségügyi problémái voltak és a látása is meggyengült.
Önarckép (1857)
Degas emberi és művészi hatása megkérdőjelezhetetlen volt életében és halála után is. Alkotásaiból olyan művészek is inspirációt merítettek, mint Toulouse-Lautrec, Vuillard vagy éppen Mary Cassat. A teljes elismerés halála után jó pár évvel jött el, bár művei közül pár bekerült a Louvre-ba, Degas tárgyszerű és pszichologizált művészete érezhetően háttérbe szorult az impresszionista, plein-air és posztimpresszionista korszakok erőteljes jelenléte alatt.
Szöveg: L. J.
Képek: Pinterest
