A világ leghíresebb balettje
A diótörő eredeti történetét a német romantika egyik kiemelkedő írója, E.T.A. Hoffman Berlinben publikálta 1816-ban. 1844-ben Alexandre Dumas megírta a francia változatot, alig 50 évvel később, 1892-ben Pjotr Iljics Csajkovszkij a mese alapján elkészítette varázslatos balettjét, amelynek koreográfusa nem más, mint a legendás Marius Petipa (ötven év alatt 54 balettet vitt színre, ezek közül többet ma is táncolnak) volt. Napjainkban A diótörő a világ egyik legnépszerűbb színpadi műve.
A kormány adta az ötletet ahhoz, hogy A diótörőből színdarabot csináljanak a 19. század végén
Ivan Vsevolozhsky, a szentpétervári Marijinszkij Színház akkori igazgatójának pattant ki elsőként a fejéből, hogy A diótörő történetéből balettet csináljanak. Az első időkben a darabot Csajkovszkij Iolanta című operájának részeként mutatták be.
A premierre 1892. december 18-án került sor a Marijinszkij Színházban, Szentpéterváron
A diótörő bemutatójának szereplői egytől-egyig gyermekek voltak. Mind a kisebb szerepek, mint például a gyerekek a karácsonyi partin, vagy a főbb szerepek, mint a Cukorszilva Tündér karakterének megformálására is diákokat választottak. A darab végén minden diákszínész egy kosár csokoládét kapott a balett szerzőjétől, Csajkovszkijtól.
A darab hősnője számos néven ismert
Marichen, Marie, Masha, Clara … Az elmúlt száz évben a hősnőt többféleképpen becézték. Az első időkben a német Marichen nevet viselte, aztán az első világháború után Mashára keresztelték át.
Csel a cselesztával
A bemutató napjára Csajkovszkij egy cselesztát hozatott Párizsból, amivel még különlegesebb hangzást értek el. A cseleszta a zongorával rokon, kalapácsmechanikával működtetett, billentyűs idiofon hangszer.
16 fouetté
A darab egyik főbb szerepe a Cukorszilva Tündér alakja. 100 évvel ezelőtt a karaktert eljátszó balerinának 16 fouetté-t kellett megcsinálnia (a klasszikus balettben azt a fordulást nevezzük fouetté-nek, amely közben egyik lábunkat a levegőbe emeljük és 45 vagy 90 fokos szögben tartjuk). Az első táncos, aki ezt „megugrotta”, az olasz primadonna Antonietta Dell’Era volt.
A sors fintora
A csodálatos Csajkovszkij nem hitte el, hogy sikert arathat a darabja, valójában sokkal jobban preferálta az akkoriban komponált Csipkerózsika című alkotását. A sors iróniája, hogy A diótörő az egyik legismertebb és legszebb darabja, amit élete során létrehozott.
Mások sem hittek a sikerben
Kevesebb, mint egy évvel az 1892-es ősbemutató után Csajkovszkij elhunyt. A kritikusokat sajnos nem lenyűgözte le a darab, így a balett jövője nem ígérkezett túl fényesnek, egészen az 1954-es George Balanchine produkcióig… A feldolgozás bemutatója után A diótörő egy évtized alatt lassan a karácsony kötelező kiegészítőjévé vált, de sajnos a szerző ezt sosem tudta meg.
Összeállította: D. E.
Fotók: IMDb, Pinterest
(rbth.com)
