„Régen – az ifjúság, a férfi kor idejében – az utazás izgalmas pillanata a megérkezés volt: közelebb jutni az ismeretlenhez, a meglepőhöz, a kalandhoz, a változathoz. Öregkorban az utazás nagy pillanata a take off, az indulás: kilépni egyetlen lendülettel az öregség rutinjából, ez az »élmény«. A megérkezés közömbös, hiszen mindenütt ugyanaz vár.” (Márai Sándor)
„Úton lenni majdnem mindig kellemesebb, mint megérkezni. A vadászatot jobban szeretjük, mint a zsákmányt.” (Erling Kagge)
„A valódi utazók bejárják az egész világot és hihetetlen kalandokat élnek át. A legtöbb úton lévő azonban csak turista, aki azt hiszi, hogy bejárta a világot és hihetetlen kalandokat élt át. Kicsi a különbség. A két állapot közötti határ átlépése azonban, mint minden, az első lépéssel kezdődik.” (Méder Áron)
„Másképp csillog a szeme annak, aki tényleg menni akar, és másképp annak, aki csak verbálisan szereti a kalandot, a tudatalattijának meg esze ágában sincs elhagyni a nyáj nyújtotta »biztonságot«.” (Fa Nándor)
„Milyen gyönyörű táj a maga módján a világ leggyönyörűbb tája, mert egyedi, megismételhetetlen, mint egy nagy ember vagy egy klasszikus műalkotás.” (Galgóczy Erzsébet)
„Más a nézés, meg más a látás. Nézni mindegyike tud. Látni nem. S bizony az utazók közül nem mindig az tér a tapasztalatok legtöbb kincsével haza, aki a távolból leghamarabb megmondta, hogy a toronyóra mennyi időt mutat, hanem sokszor az a vaksi utitárs, amelyik szemüveg nélkül még az ajtón is alig tud kimenni.” (Gárdonyi Géza)
„A sivatagban a hagyományhoz való merev ragaszkodás az életben maradás egyetlen garanciája.” (Mark Lawrence)
„Valaki egyszer leírta, hogy a hosszú kóborláshoz három tulajdonságból legalább egyre szükség van. Ezek az indítékok: vallásos hit, művészi hajlam, pszichés beállítottság. Ezek valamelyike nélkül nem megy a vándorélet.” (Murakami Haruki)
„Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.” (Müller Péter)
„Egyszer az életben minden embernek meg kellene tapasztalnia a vadonbeli, egészséges élet unalmas magányát, mindenkinek éreznie kellene, milyen az, ha csakis önmagára számíthat, mert csak így ismerhetjük meg valódi, rejtett energiáinkat.” (Jack Kerouac)
Az összeállítás eredetileg a Nők Lapja Psziché 2018/5. lapszámában jelent meg.
Nyitókép: Thinkstock
