Musicalből film
1957. szeptember 26-án a New York-i Broadway Garden színházában mutatták be a West Side Storyt, ami minden idők legsikeresebb musicalje lett. Zenéjét Leonard Bernstein szerezte, az első előadások után négy évvel pedig film is készült belőle.
Az első tervek
A történeten, amelyen Jerome Robbins koreográfus, Arthur Laurents drámaíró és Leonard Bernstein zeneszerző már 1949-ben elkezdett dolgozni, Rómeó és Júlia története ihlette. Az egész művet egy „zenés színháznak” nevezték akkoriban, sőt eredetileg East Side Story munkacímmel látták el az alkotók. Az első terv az volt, hogy egy katolikus ír és zsidó bevándorló család konfliktusát mutatják be a manhattani Lower East Side városrészben, mivel azonban sokan dolgoztak hasonló tematikával, elvetették az ötletet.
A West Side Story
Hat évvel később kerültek újra kapcsolatba a történet megálmodói, akikhez csatlakozott egy dalszövegíró is, Stephen Sondheim személyében. Mivel abban az időben gyakori volt, hogy az újságok címlapjain latin bevándorló fiatalok bandaharcairól adtak hírt, megszületett az ötlet: az eredeti darabot átírták és átkeresztelték West Side Storyra.
Forgatókönyv időtálló nyelvezettel
A főszereplők – reagálva az akkori helyzetre – maguk is bandatagok (Tony) és bevándorló (Maria) karakterek lettek. A helyszín Manhattan egyik zsúfolt negyede, a híres erkélyjelenet pedig egy ház mögötti udvar tűzoltólétráján játszódik. Mindenki lelkesült a forgatókönyvért, egy nehézséggel kellett csupán megküzdeniük: az akkori, kissé durva szlenget nem akarták használni, irodalmibb, időtállóbb, ugyanakkor a bandák nyelvezetét megidéző szöveget szerettek volna alkotni.
Barátból producer
A musical 1956 végére szinte teljesen elkészült, a producer viszont az utolsó pillanatban meggondolta magát. Azzal, hogy ellentmondásosnak tartotta a darabot, számos más producer véleményét is meghatározta. Végül a zeneszerző Stephen egyik barátja vállalta feladatot, miután megtetszettek neki a meghallgatott dalok. A költségeket lefaragták, és a kezdeti nehézségek és hitetlenkedés ellenére a Columbia lemezcég is vállalta a zenéket tartalmazó album elkészítését. Jól döntöttek, hiszen a lemez milliós példányszámban kelt el.
Középpontban a tánctudás
A szereplők kiválasztása sem volt egyszerű dolog, hiszen a színészeknek kiválóan kellett táncolniuk és énekelniük, mindemellett tizenévesnek kellett tűnniük. Tony szerepét legelőször James Deannek szánták, de a híresség még a forgatások előtt elhunyt. Így Larry Kert kapta meg a főszerepet.
Az átütő és egyedi siker
Érdekesség, hogy a produkció magát a musical műfaját is megújította, hiszen példátlan számú és hosszúságú táncbetét szerepelt benne. A hivatalos premierre 1957-ben került sor, ám a darabot még ezelőtt egy hónappal bemutatták Washingtonban és Philadelphiában is. A kritikusok rajongtak a műért, ami két év alatt több, mint 700 előadást élt meg.
Díjra díj
Hat kategóriában is jelölték Tony, azaz színházi Oscar-díjra, amelyet a koreográfiáért és a díszletért meg is kaptak az alkotók. A művet Európában is bemutatták 1958-ban, majd 1980-ban és 2009-ben ismét a Broadwayn újították meg. Utóbbi szintén Tony-díjat, sőt zenei albuma Grammy-díjat is kapott.
Mozis változatban is
Filmes adaptációja 1961-ben készült el, főszerepben Natalie Wooddal és Richard Beymerrel. A producerek fejében az is megfordult, hogy Elvis Presleyt vagy Warren Beattyt kérik fel a főhős szerepére, Mariának pedig Audrey Hepburnt képzelték el, de ő nemet mondott az ajánlatra várandóssága miatt.
Töretlen siker és népszerűség
A film a mai napig a nézők kedvence, a táncosok, a zene és a szöveg napjainkban is elvarázsol mindenkit. A mozit 11 kategóriában jelölték Oscarra, ebből 10-et meg is kapott. Ezzel minden idők legtöbb Oscarral elismert filmmusicalje lett. Hazánkban a darabot 1969-ben Vámos László vitte színpadra, ami a Budai parkszínpadon és a Fővárosi Operettszínházban is hatalmas sikert aratott. Meg tudjuk érteni.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Pinterest
