A Harry Potter-könyvek írója mindenféle gyerekkönyveladási rekordot megdöntött, nyolcvan nyelvre fordították le műveit, hatalmas a rajongótábora. Felnőttkönyvei is nagyon sikeresek, bevételeiből hatalmas összegeket fordít jótékonykodásra. Érdemes odafigyelni arra, amit mond.

„Talán sosem vallasz kudarcot olyan mértékben, ahogyan én tettem, de tudnod kell, hogy vannak olyan bukások, amelyek elkerülhetetlenek. Lehetetlen kudarcok nélkül élni, hacsak nem élsz annyira óvatosan, hogy olyan, mintha egyáltalán nem is lennél – ebben az esetben ugyanis ez 1 a legnagyobb ballépésed.”

 

„Nincs szükségünk mágiára ahhoz, hogy megváltoztassuk a világot, mindannyiunkban ott lapul ugyanis az erő, ami ehhez kell: a képzelet ereje.”

 

„Nem kevés kurázsi kell hozzá, hogy szembeszálljunk az ellenségeinkkel, de ahhoz sem kell kevesebb, hogy a sarkunkra álljunk a barátainkkal szemben.”

 

„A kudarc adta meg nekem azt a belső biztonságot, amit a sikeresen abszolvált vizsgák nem tudtak. A kudarc megtanított olyan dolgokra önmagamról, amiket semmilyen más módon nem tanulhattam volna meg. Rájöttem, hogy erős akaratom van, és több önfegyelmem, mint hittem. És azt is megtudtam, hogy minden kincsnél értékesebb emberek állnak mellettem.”

 

„Olyan jó, ha átölelik az embert. Bárcsak egyszerű, szótlan, vigasztaló gesztusokká párolódhatna le a kapcsolatuk! Egyáltalán miért tanultak meg beszélni az emberek?”

 

„Te, ifjú lévén, nem tudhatod, hogyan gondolkodik és hogyan érez egy idős ember. Az öregen viszont számon kérhető, ha elfelejti, milyen volt fiatalnak lenni.”

 

„A képzelet nem csupán az a sajátos képességünk, hogy magunk elé tudjuk vetíteni azt, ami nincs – s így minden találmány és újítás forrása –, hanem transzformáló és revelatív ereje folytán a képzelet teszi lehetővé, hogy együttérezzünk olyan emberekkel, akiket számunkra ismeretlen élmények értek.”

 

„Ha lenne időnyerőm, azt mondanám a huszonegy éves önmagamnak: a boldogsághoz tisztában kell lenni azzal, hogy az élet nem megszerzendő és elérendő dolgok listája.”

 

„Az embert rossz irányba terelő szülők hibáztatásnak szavatossági ideje korlátozott: attól a perctől, hogy felnőve átvesszük a kormányrudat, mi felelünk mindenért.”

 

„Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.”

 

Az összeállítás eredetileg a Nők Lapja Psziché 2018/6. lapszámában jelent meg. 

Nyitókép: Archív