Kalapos nő (1905)
Henri-Emile-Benoît Matisse 1869. december 31-én született Észak-Franciaországban. Szülei saját kisboltjukban dolgoztak, ahol gabonaféléket és festéket árultak. Henri nem volt különleges tehetség gyerekkorában, az alkotás iránti vágy sokkal később ébredt fel benne.
Nyitott ablak (1905)
Párizsban jogi végzettséget szerzett, ügyvédbojtár lett, de gyomorbántalmai miatt majdnem egy évig ágyhoz volt kötve. A kórházban a szomszéd ágyon betegeskedő férfi tájképeket festett, ami nagyon megtetszett Matisse-nak. Édesanyja, ezen felbuzdulva, a következő látogatás alkalmával festőkészlettel lepte meg fiát.
A vörös desszert (1908)
Ettől fogva a festészet a szenvedélye lett. 1891-ben végleg felhagyott a jogi pályájával, majd több évi próbálkozás után végül 1895-ben felvették az áhított képzőművészeti intézménybe, az École des Beaux Arts-ba.
A Notre Dame késő délután (1902)
Matisse szépen lassan felfedezte és megkedvelte az impresszionizmust, alkotásait a műfaj stílusjegyei, valamint az élénk színek határozták meg a későbbiekben is. Műveit, feltehetően a nem mindennapi látás- és ábrázolásmódjának köszönhetően sokan bírálták és támadták. Még tanára, Moreau, aki inkább a szimbolizmust kedvelte, sem értékelte igazán az alkotásait, ennek ellenére megvédte ifjú tanítványát az ellenséges kritikákkal szemben.
Nő lila kabátban (1937)
Matisse 1898-ban otthagyta a főiskolát, majd feleségül vette az akkor már 4 éves kislányának édesanyját. Ezután eltöltöttek egy kis időt Londonban, majd Matisse elutazott Korzikára, ahol több mint fél évig maradt, és ahol fellángolt a dél iránti szenvedélye. Tájképeket, csendéleteket és enteriőröket is festett ott tartózkodása idején.
Madame Matisse portréja (1905)
Utazása művészetében is változásokat hozott: a Földközi-tenger látványa, a fények játéka színesebb ábrázolásra sarkallták. Sokan nevezték őt a színek mesterének.
Az aranyhal és a paletta (1914)
Sajátos látásmódját végül 1905-ben találta meg. A nevéhez fűződik a fauvizmus, ami a párizsi Salon d’Automne kiállításán bemutatkozott festőcsoportot fogta össze. A fauvok, azaz vadak, Matisse köré csoportosultak, és jellemzően a francia festészet kolorista (a színek erőteljes használata a kép egyéb elemeivel szemben) irányzatát teremtették meg. Csupán három évig működtek, 1908-ban ugyanis feloszlottak.
Fény, nyugalom, gyönyör (1904)
Henri 1920-ban kezdett el papírkivágásokat készíteni, 1943-tól pedig fő technikája lett a kollázs. Nemcsak újítás volt számára a kubisták (Georges Braque és Pablo Picasso) alkotásai nyomán népszerűvé vált irányzat, de egyre csak romló egészségügyi állapota (kerekesszékbe kényszerült) mellett is ezzel dolgozott. Ő maga csak így beszélt a módszerről: „ollóval való rajzolás”.
A tánc (1910)
Az 1910-es években ismerte meg Picassót, akivel egész életükben rivalizáltak. A két férfi igyekezett egymás művészetét a lehető legjobban megismerni, gyakran egymás alkotásaira készítettek „válaszfestményeket”. Mindezek ellenére jó kapcsolatban voltak egymással.
Életöröm (1906)
Matisse 1954. november 3-án szívrohamban hunyt el Nizzában. A művész modern festészet történetében, Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású művésze volt a 20. századnak.
Szöveg: Légrádi Júlia
Képek: Pinterest
