Súlyos jelmez
A Gyáva Oroszlán jelmeze egy majdnem 30 kilós öltözék volt, ami valódi oroszlánbőrből készült. Ezt már csak nehezítette a maszk, amit egyszerűen ráragasztottak a színész arcára. El sem tudjuk képzelni milyen lehetett egész nap ebben a súlyos, kényelmetlen és valószínűleg nagyon meleg kosztümben lenni.
Fojtogató élmény
A Madárijesztőnek sem volt könnyebb dolga: ahhoz, hogy a zsák az arcán tényleg úgy álljon, ahogyan kell, az egész maszkot erősen a nyakhoz rögzítették. A színész állítólag sokszor ájulás közeli állapotba is került, arról nem beszélve, hogy a sprőd anyag nyomot is hagyott Ray Bolger arcán.
Három rendező
Dorothy eredetileg egy szőke göndör hajú és babaarcúra sminkelt karakter lett volna, legalábbis az első rendező (Richard Torpe) képzeletében. Szerencsére ezt az ötletet a második, többnyire kreatív szakemberként megbízott rendező (George Cukor) elvetette és arra bíztatta a lányt, hogy egyszerűen legyen természetes. Majd jött a harmadik rendező (Victor Fleming), akinek a nevéhez a film a leginkább kötődik.
Maradandó sérülés
A Bádogember és Madárijesztő szerepét legelőször máshogyan osztották le. Roy Bolger lett volna az előbbi, Buddy Ebsen pedig az utóbbi. Mivel Bolger nagyon szerette volna a Madárijesztő szerepét, ezért cseréltek. Ebsené lett a páncélos jelmez, ami szerencsétlenségére súlyosan megbetegítette. A porított alumíniumból készült arcfesték ugyanis allergiás reakciókat váltott ki nála, így kórházba kellett szállítani. A „baleset” következménye az lett, hogy a színész élete végéig légzési problémákkal küzdött. Így a Bádogember szerepét végül Jack Haley kapta meg, akinek nem mondták el az igazságot a szerepcsere valódi okáról. Az eset után egy fehér alapozó festéket használtak a film készítői. Az új Bádogember szemgyulladással megúszta a dolgot.
Szigor a köbön
Nem volt éppen leányálom Judy Garland számára sem a forgatás. Amellett, hogy ekkor még iskolába járt, tűpontos napirendje volt, a rendező szigorúsága pedig szinte pokollá tette a fiatal színésznő életét. Testileg és lelkileg is megsínylette a filmfelvételeket, főleg, amikor egyszer úgy kiesett a szerepéből, hogy nem tudta abbahagyni a nevetést. A rendező odament hozzá, arébb rángatta és egyszerűen arcon ütötte. „Nyomás vissza dolgozni!” – intézte el a dolgot Fleming.
Fájdalmas jelenet
Baleset érte a Nyugati Boszorkányt is, a színésznő Margaret Hamilton ugyanis megégett a forgatás során. Miután Glinda, az Északi Boszorkány megmondja neki a magáét, a banya füst és láng kíséretében távozik. A jelenet egy csapóajtó és igazi tűz segítségével állt össze, aminek az első felvétele ugyan tökéletesre sikerült, a rendező azonban szeretett volna még egyet készíteni a biztonság kedvéért. A kísérlet komoly balesetbe torkollott: a színésznő arca és keze csúnyán megégett.
Mérgező hó
Biztosan emlékeztek a pipacsmezőre, ahol Dorothy mély álomba merül, majd egyszer csak havazni kezd. Nos, hó gyanánt a stáb színtiszta kristályos azbesztet választott, mivel akkoriban ezt használták műhóként, sőt még az áruházakban is lehetett kapni. Rákkeltő hatására csak később derült fény.
Trükkös tornádó
A tornádós jelenet készítésének kulisszatitkai sokakban okozhatnak meglepetéseket, az említett rész ugyanis egy selyemharisnyának köszönhetően valósult meg. Eleinte persze próbálkoztak más, sőt meglehetősen költséges megoldásokkal is, ám semmi sem vált be igazán. Végül a legegyszerűbb módszer bizonyult a legjobbnak: egy női harisnyát lógattak le, majd szélgéppel megfújták. A jelenet díszlete makett volt, a színészeket mögé vetítették. Így sikerült ennyire hatásosra a forgószél.
Ablakon kidobott pénz
Mivel a filmet túlságosan is hosszúnak találta az MGM (Metro-Goldwyn-Mayer), 20 perccel meg kellett rövidíteni. Emiatt vágták ki például a Jitterbug jelenetet, amiben a társaság a Nyugati Boszorkányhoz tart, hogy leszámoljon vele, a gonosz banya viszont egy rakás bogarat küld rájuk. A csípésektől egyszerre mindenki mozogni, énekelni és táncolni kezd, sőt még az őket körülvevő fák is „hangulatba jönnek”. A szürreális jelenet nem kevesebb, mint 80.000 dollárba, valamint 5 heti munkába került a stábnak.
Az ikonikus cipő
Az eredeti történetben, vagyis a meseregényben Dorothy cipője ezüstszínű volt. A tévéképernyőn viszont egyértelműen jobban érvényesült egy élénkebb árnyalatú darab, így lett végül rubinvörös az a lábbeli, ami minden idők egyik legjellegzetesebb kiegészítőjévé vált az évek során. A masnis cipőből több párat is legyártottak, ezek közül még ma is látható a egy a Smithsonian és egy a Judy Garland Múzeumban.
Szöveg: L. J.
Képek: Pinterest
