1. A személyesség varázsa

Ó, azok a cikkcakkos szélű, aranyozott karácsonyi üdvözlőlapok! Ti is kaptatok régen ilyen képeslapokat? A nagyszüleim gyűjtötték a tőlünk messze élő családtagok kártyáit, kitették a régi konyhaszekrény kredencébe, hogy az újévben is vethessünk rájuk egy pillantást. Ezek azok az idők voltak, amikor még nem volt telefon, nem volt e-mail, csak a postakocsi. Az utóbbi időben egyre divatosabb kalligráfiát tanulni, én már alig várom, hogy a szépen kanyarított, díszes betűkkel ne csak karácsony előtt, hanem más különleges alkalmakkor is postára adjam a kézzel írott képeslapomat!

2. Az ünnep íze

Amíg az ünnepek előtt a nagymama sürög-forog a konyhában, addig a család férfi tagja az otthonukba betérőket a legfinomabb itókával, általában likőrrel vagy pálinkával kínálja. A kóstolásra senki nem mer nemet mondani, még az idősebb unokák és vejek sem – vérig sértenék az idősebbet.

3. A nagymama hókiflije

Vannak olyan ízek, ami nélkül nem igazi a karácsony. A gyermekkorunkból megszokott hókifli, habroló vagy a tejfölös göngyölt hús nélkül nem telhet el ünnep. Szenteste előtt egy nappal minden lány a családból összegyűlik a konyhában és addig nem tágítunk onnan, míg el nem készülünk a hagyományos finomságokkal. Ilyenkor nagy a fegyelem, mindenki követi a nagymama instrukcióit!

4. A régi karácsonyfadíszek

A legtöbb családban van egy-egy olyan karácsonyfadísz, ami a régi időkből maradt meg. Ezek általában központi helyet foglalnak el a fán, és senki más nem biggyesztheti az ágakra, mint a nagyszülő. A díszekre pillantva eszünkbe jutnak gyermekkorunk fehér karácsonyai.

5. Ének és templom

Az utóbbi két évben elmulasztottuk a karácsonyi istentiszteleteket, de idén biztosan nem fogjuk kihagyni a családdal. Karácsony viliáján, délután fél ötkor kezdenek el a falu templomudvarán harangozni, a hívogató szóra, ifjak és vének egymásba karolva indulnak a templomba. A hideg szent helyen látni lehet a leheletünket miközben a „Mennyből az angyalt” énekeljük, de olyan jó érzés Isten házában kicsit megpihenni és átérezni az ünnep lényegét.

Szöveg: D. E.

Fotó: Fortepan/1959/Zsanda Zsolt