Mindjárt itt van a legjobban várt ünnepünk. De valóban mindenki annyira várja? Az írók, művészek és tudósok között mindig is voltak, akik távolságtartóan, kissé cinikusan tekintettek a decemberi készülődésre. Ezekből szemezgettünk most.

„Nem szabad hagyni, hogy az ünnepből kikopjon a lényeg, az arra jellemző misztérium, amikor a szürke hétköznapokból valami olyan belső dimenzióba kerülünk, ahol mindannyian ugyanannak a szentségnek a részeseivé válunk. Ha ilyen nincsen, akkor nagyon kifakul, materializálódik, elszürkül a karácsony.” (Bagdy Emőke)

„Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amelyeken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ezelőtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.” (Gabriel García Márquez)

„Az időnek a valóságban nincs tagozódása, az új hó, új esztendő kezdete nem jár mennydörgéssel vagy trombitaharsogással, és még az új évszázad beköszöntésekor is csak mi, emberek lövöldözünk és kongatjunk a harangokat.” (Thomas Mann)

„Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék.” (Böjte Csaba)

„A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.” (Müller Péter)

„Telepakoltuk a karácsonyt rengeteg olyan szokással, előkészülettel – a kötelező ajándékozás, bevásárlás, sütés-főzés, porszívózás –, amik megnehezítik azt, hogy lélekben el tudjunk csendesedni karácsonyra. Ha eleve rohanással, elintéznivalókkal, információkkal, étellel-itallal túltelítve érkezünk a karácsonyba, akkor nagyon nehéz valami extrát még befogadni.” (Buda László)

„Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk.” (Pilinszky János)

„Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.” (Tuulia Ortner)

„Ne várj túl sokat a karácsony napjától. Nem tudod egyetlen napba belezsúfolni önzetlenséged és jóindulatod minden lemaradását, ami az elmúlt 12 hónapban összegyűlt.” (Oren Arnold)

„A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis… ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak.” (Robert Fulghum)

 

Az összeállítás eredetileg a Nők Lapja Psziché 2018/8. lapszámában jelent meg. 

Nyitókép: Thinkstock