A Notre-Dame nemcsak Párizs, talán a világ legismertebb és leglátogatottabb gótikus temploma: évente nagyjából 13 millió ember látogat ide. Egyedisége monumentális méreteinek, különleges díszítettségének, gazdag belső terének, a csodás ólomüveg ablakoknak és egyben történetének is köszönhető. A francia székesegyház a Szajna-part világörökségi helyszínei közé tartozik, emellett a katolikus egyház fontos jelképe, része. Nevének szó szerinti jelentése: Mi Asszonyunk. A 856 éves templom Párizs központi részén a Cité-sziget (Île de la Cité) szívében található, nagyságával messze kiemelkedik a környező épületek közül: a székesegyház 128 méter hosszú, 41 méter széles és 63 méter magas, amelyet a közel 10 méter átmérőjű díszes rózsaablak tesz még különlegesebbé.
Évszázados történelem
A párizsi Notre-Dame alapkövét 1163-ban, III. Sándor pápa idejében tették le. Az épület megépítésének nem kisebb célja volt, mint a legmagasabb épület címének elnyerése, amit az Eiffel-torony megépítéséig meg is tartott. Az első tervek a korábban ugyanazon a területen álló Szent István székesegyház alaprajza alapján születtek meg.
A templom építése majd két évszázadon keresztül tartott, ezalatt több építész is dolgozott a kivételes létesítményen. Az ez után következő időszakban többször is átalakították, a francia forradalom azonban hatalmas károkat okozott: nemcsak az épület rongálódott meg, de a több évtizedes hanyatlás idején többször is kifosztották, szobrait lefejezték, jelképeit megrongálták.
Bonaparte Napóleon idején kezdett el újra felélénkülni körülötte az élet, az épület visszakerült a katolikus egyházhoz, a francia tábornok pedig itt koronáztatta meg magát 1804-ben. Habár belül romokban állt, templomként újra funkcionált. Amikor 1831-ben napvilágot látott Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regénye, akkor került szóba a felújítás ötlete.
Az 1844 és 1864 közötti restaurálásnak, pontosabban Eugene Viollet-le-Duc és Jean-Baptiste Lassus építésznek köszönhetően – a szerkezet, az anyagok és a korabeli stílus figyelembevételével – új életre kelt az ikonikus épület. A második világháborút is túlélte a Notre-Dame, habár az üvegablakokat ideiglenesen eltávolították – a lépéssel pedig meg is mentették őket – az apró sérüléseket leszámítva nagyobb veszteségek nélkül megúszta a háborút. 1963-ban, építésének 800. évfordulóján letisztították, így korábbi fényében tündökölhetett.
Azok a különleges vízköpők…
A székesegyházon található jellegzetes vízköpők is meghatározó elemei az egész városnak. Funkciójuk a vízelvezetés, a középkori egyház viszont úgy tartotta, a groteszk alakok egyben a gonoszt is jelképezik, akik nem véletlenül kerültek a templomon kívülre. A Notre-Dame épületén több száz szobor található, egytől egyig bámulatos részletességgel kidolgozva. Vannak köztük létező állatok (lefelé néző kócsag, elefánt, kecskék és majmok, sasok, vaddisznók) és mitológiai lények is, amelyek sokszor félelmetesek. Sok vízköpő sérült meg a történelem során, a 19. században azonban a már említett építész, Eugène Emmanuel Viollet-le-Duc ezeket is pótolta. A legismertebb figura mind közül a Striga, amely egy emberszerű lény, hátán szárnyakkal, fején pedig szarvakkal. Sokakat megihlettek ezek a szobrok, többek között Victor Hugo-t is, aki ismert könyvében életre is keltette őket.
A halhatatlanná vált kőcsipkés épület
A párizsi Notre-Dame, Hugo műve több szempontból is különleges. Egyrészt ez az író első hosszabb alkotása, másrészt az elkészítésére kiadójától kapott megbízást. A történet a 15. században, XI. Lajos korában játszódik és a középkori Párizst mutatja be, ám nemcsak a várost, de az akkori életet is, annak minden tarkaságával, a koldusokkal és a gótikus templom művészeti jelentőségével együtt. A Notre-Dame részletes megjelenítése, a szépséges cigánylány, Esmeralda és a púpos harangozó, Quasimodo alakjai a filmes szakmát is megmozgatták, számos mozi és musical is készült a műből. Hugo valódi célja azonban nem a történet világhírűvé tétele, sokkal inkább a rossz állapotban lévő és jobb sorsot érdemlő csodálatos templom bemutatása volt.
A művészet és a történelem jelentős része a párizsi Notre-Dame, amely habár a történelem során többször is közel került a pusztuláshoz, mindig képes volt túlélni.
Szöveg: Légrádi Júlia
Képek: Getty Images
Forrás: notredamedeparis.fr, mult-kor.hu
