Louis de Funès emlékezetes filmjei, amik még ma is megnevettetnek minket

A francia komikust és színészt valószínűleg senkinek sem kell bemutatnunk: bohókás mozgása, csak rá jellemző grimaszai és őrült jelenetei utánozhatatlanok. A Lütyő őrmestert megformáló Louis de Funès ma lenne 105 éves, felejthetetlen vígjátékaival emlékezünk rá ezen a napon.

A Saint Tropez-i csendőr (1964)

A szigorú Lütyő őrmestert egy kis hegyvidéki faluból Saint Tropez-ba helyezik át, megérkezés után szinte azonnal nekilát rendet teremteni a bűn paradicsomában. Büntetéseket osztogat, felveszi a harcot a nudista strandolókkal szemben, de egy Rembrandt festmény rablóival is meggyűlik a baja… A Csendőr-filmek első része a bűnügyi filmvígjáték kategóriájába sorolható, hatalmas sikere pedig nemcsak a mozi készítőinek okozott örömet, hanem Saint Tropez városának is: a film közrejátszott a település felvirágzásában.

Egy kis kiruccanás (1966)

A második világháború idején játszódik a történet, ami azért is érdekes, mert egy vígjátékról van szó. Louis de Funès és színész kollégái azonban mindenből tudtak komédiát csinálni, ráadásul nem is rosszul. A sztori szerint az angolok gépe eltéved, és Párizs felett köt ki, ahol eltalálják őket a németek. A legénységnek nincs más választása, ki kell ugrania a repülőből, aminek következménye, hogy mindegyikük máshol landol. Főhősünk két kelekótya francia, egy karmester és egy festő, akik pártfogásukba veszik a bujkáló briteket és igyekeznek kijuttatni őket a szabad zónába.

Oscar (1967)

A 85 perces francia vígjáték ugyancsak nagy kasszasiker lett, 1967-ben mintegy 6,12 millió nézőt vonzott a francia mozikba. Funès-t itt egy gazdag üzletember bőrébe bújva láthatjuk, aki nyugodt családi körben él feleségével és lányával. Mindennapjai kényelmesek, egy csinos sportolólány társaságában edz, élete gondtalan, szobalánya és sofőrje, Oscar mindenről gondoskodik. A felhőtlenség azonban nem tarthat örökké, egy váratlan zűrzavarnak köszönhetően gyorsan a tévedések vígjátékává változik a mozi.

Szárnyát vagy combját (1976)

Újabb 110 perc kacagás vár mindenkire, aki megnézi a Szárnyát vagy combját című filmet. Louis egy ismert éttermi kritikust alakít, akit pályája csúcsán a visszavonulás gondolata foglalkoztat. Mielőtt azonban leköszönne, el szeretné készíteni éttermi kalauzának utolsó kiadását, emellett nagy vágya, hogy átadja fiának tudását és tapasztalatait. Őt azonban a gasztronómia helyett a vándorcirkuszi élet érdekli. Ha ez még nem lenne elég, a kritikus legnagyobb szakmabeli ellenségével is összetűzésbe keveredik. A mozi megjelenésének évében nagy elismerésben volt része a színészeknek és a készítőknek, a filmre majdnem 6 millió néző váltott jegyet.

Káposztaleves (1981)

Ha nem nevettünk volna eleget az eddig felsorolt filmeken, akkor Pulkis és Kló, a két falusi parasztember története biztosan felteszi majd a pontot az i-re. Tisztességes nevén Claude és Francis nem túl népszerűek lakhelyükön, otromba vicceik és ostoba tréfáik sokaknak nem tetszenek. Egy villámokkal tarkított elektromos vihart követően furcsa földönkívüli lény landol űrhajójával a veteményesben. Az idegen cseppen sem félelmetes, sőt kifejezetten barátságos, ráadásul rajong a káposztalevesért… Érdekesség, hogy a film forgatókönyvének megírásában maga Funès is részt vett.

 

Szöveg: L. J.

Nyitókép: IMDb