Gyerekkori szerelem
Valerie Jane Goodall 1934. április 3-án született Londonban. A majmok iránti szeretete már egészen pici korában kialakult, amiben vélhetően édesapjának is nagy szerepe volt: kapott tőle egy játék csimpánzt a londoni állatkertben született kis majom tiszteletére. A család barátai figyelmeztették a szülőket, hogy a kislánynak rémálmai lesznek a figurától, Jane viszont imádta, mindenhová magával vitte és Jubilee-nek nevezte el. Később, nagyjából 5 éves korában órákra eltűnt, hogy megfigyeljen egy tyúkot, mert kíváncsi volt arra, hogyan lesz a tojás. Szülei kétségbeesve keresték, de miután rátaláltak és látták rajta az izgatottságot, szidalmazás helyett hagyták, hogy elmesélje élményeit.
Anyai támogatás
Jane már fiatalon arról álmodozott, hogy Afrikában él majd, ahol megfigyeli az állatokat és minden fontosan lejegyzetel róluk. Kevés kicsi lány ábrándozhatott akkoriban erről, édesanyja azonban mindenben támogatta és ezt mondta neki: „Jane, ha igazán szeretnél valamit, és azért keményen dolgozol, kihasználod a lehetőségeket és sosem adod fel, akkor sikerülni fog”.
Az idillből a munka világába
Gyerekkora felhőtlenül telt Bournemouth-i otthonukban, ahol gyakran töltötte a délutánokat kint a kertben. A második világháború azonban változásokat hozott: apja mérnökként teljesített a hadseregben, így egy időre eltűnt Jane életéből, a háború után viszont végleg elváltak szülei. Mivel a fiatal nő nem engedhette meg magának, hogy egyetemre járjon, titkárnőnek tanult, majd egy ideig az Oxfordi Egyetemen dolgozott, ahol dokumentumokat gépelt. Később egy filmes társaságnál helyezkedett el, ő választotta ki a megfelelő zenét a dokumentumfilmekhez.
Afrika és az első kutatások
1956 májusában egy barátja meghívta őt kenyai farmjukra, Jane ezért otthagyta állását, hazaköltözött, és pincérnőként kezdett el dolgozni, hogy összegyűjtse a hajójegy árát. 1957 áprilisában útra kelt, és mindössze 23 évesen valóra vált az álma: eljutott Afrikába. Sok embert ismert meg, közöttük a híres antropológus és paleontológus Louis Leakey-t. A férfit lenyűgözte Jane tudása és asszisztensként kezdte alkalmazni őt. Ezt követően Tanzániába, az Olduvai-szakadékhoz utazott egy expedícióra. Itt kezdte el tanulmányozni a csimpánzok viselkedését. Elmondása szerint nagyon élvezetes volt az út, ahol rengeteg új ismeretre tett szert. Kutatásai egy teljesen új korszakot nyitottak.
Az állati viselkedés doktora
A Gombe-patak mellett folytatta megfigyeléseit és tovább tanulmányozta az emberszabásúakat. Az itt végzett munkája széles körben ismertté vált, 1962-ben úgy döntött, hogy hazautazik és továbbképzi magát. A Cambride-i Egyetem doktori képzésére jelentkezett, és anélkül, hogy bármilyen egyetemi előképzettsége lett volna, felvették. 1965-ben szerezte meg a PhD fokozatot az állati viselkedés tudományából.
Szürkeszakállú Dávid, Flo, Fifi és a többiek…
Néhány tudós bírálta őt és módszereit, többek között azt, hogy nevet ad a csimpánzoknak. Szerintük „tudományosabb” megoldás lett volna megszámozni őket. Ettől kezdve komoly feladat várt Jane-re: be kellett bizonyítania, hogy a csimpánzoknak vannak érzéseik, tudnak gondolkodni és legalább annyira önálló személyiségek, mint az emberek.
National Geographic, szerelem, házasság, anyaság
1963-ban megjelent első cikke a National Geographic-ban, mivel a magazin korábban úgy döntött, szponzorálja munkáját. Ennek értelmében Hugo van Lawick, a fotós és filmes dokumentálta Jane mindennapjait Gombe-ban. A találkozás sorsfordító volt, a nő és a férfi egymásba szerettek, egy évvel később összeházasodtak, majd megszületett fiúk, Hugo, akit Grubnak becéztek. A házasság 1974-ig tartott, egy évvel később Jane újra férjhez ment, Derek Brycesonhoz, a Tanzánia nemzeti parkok igazgatójához. A férfi 1980-ban rákbetegségben hunyt el.
Környezetvédelmi törekvések
Jane 1977-ben megalapította a Jane Goodall Intézetet a csimpánzok és élőhelyük védelmének érdekében. Azóta a világ 24 országában, köztük hazánkban is nyílt Jane Goodall Intézet. 1991-ben 16 tanzániai tanulóval karöltve indította útjára a Roots & Shoots (Rügyek és Gyökerek) természet- és környezetvédelmi hálózatot, ami valójában egy képzési és nevelési program gyerekek és fiatalok számára.
Világszerte ismert és elismert
Munkássága alatt számos kitüntetésben részesült az elmúlt évtizedekben, megkapta többek között a Francia Becsületrendet, a Tanzániai Medált, de a rangos japán Kiotó-díjat is. 2002 óta az ENSZ békenagykövete, 2004-ben pedig II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Hölgyévé nevezte ki, mely kinevezés egyenértékű a lovaggá ütéssel. Emellett számos egyetem választotta díszdoktorává, egy tucatnál is több könyv szerzője, nevét pedig szinte minden generáció ismeri.
Fontos üzenettel járja a világot
Jane Goodall évente mintegy 300 napot utazik, a világ minden részén tart előadásokat a csimpánzokat veszélyeztető tényezőkről és a környezeti válságról, hogy felhívja az emberek figyelmét azokra a problémákra, mellyel a Föld jelenleg szembenéz. Jane szerint mindenkinek része van a pozitív kimenetelű változásban, a fogyasztói szokásaink és az életmódunk megváltoztatásával sokat tehetünk bolygónkért és a jövőnkért. „Mindenki számít! – mondja gyakran. Mindenkinek fontos szerepe van és mindenki idézhet elő változást.”
Szöveg: Légrádi Júlia
Képek: Getty Images, Pinterest
