Tudta, mit akar és azt is, hogy mit nem
Dian szülei korán elváltak, nevelőapja pedig a fiatal lány állatszeretete ellenére az üzleti pályára szánta őt. Fossey szembeszállt az akarattal, és másik utat választott magának: biológiai és állatorvosi tanulmányokba kezdett, egyetemi évei alatt pedig többek között eladóként, gyári munkásként és laboránsként is dolgozott, hogy eltartsa magát, mivel szülei nem támogatták a terveit.
Bátorság mindenek felett
Nőként nem feltétlenül vágyunk arra, hogy magányosan éljünk a hegyekben annak minden nehézségével együtt, Dian viszont, mint annyi minden másban, ebben is eltökélt volt. Majdnem két évtizeden keresztül dolgozott a ruandai hegyi erdőkben, hogy a veszélyeztetett gorillákat tanulmányozhassa, és legfőbb védelmezőjükké váljon.
A gorillák barátja
Családjaként tekintett a gorillákra, olyannyira, hogy már-már az embereknél is többre tartotta őket. Nevet adott nekik, a bizalmukat pedig hosszan tartó munkával szerezte meg: utánozta a hangjukat és a mozgásukat, ami remek módszer volt arra, hogy közel kerüljön hozzájuk. Mindezen felül szembeszállt az orvvadászokkal is, hogy megvédje kedvenceit.
Példamutató, eltökélt és védelmező
1976-ban doktorált A hegyi gorillák című dolgozatával, majd egyetemi professzorként előadásokat tartott. Kedvenc gorillájának kegyetlen megölése után létrehozta a Digit Alapítványt (ma: Dian Fossey Nemzetközi Gorilla Alapítvány), mellyel az volt a célja, hogy forrásokat gyűjtsön az orrvadászok elleni őrjáratokhoz.
Céltudatosságból csillagos ötös
Megtakarításaiból és banki kölcsön segítségével jutott el a 60-as években Afrikába: ellátogatott Kenyába, Zimbabwébe, Kongóba és Tanzániába is. Ez utóbbi állomáson találkozott Dr. Louis Leakey-vel és feleségével Mary-vel a híres régész-paleontológus házaspárral, akik sokat meséltek a munkájukról, de Jane Goodall emberszabású majmokkal kapcsolatos kutatásairól is. Az utazás során látottak és hallottak végleg meghatározták Dian későbbi karrierjét.
Hiteles író
Dian Fossey nevéhez tucatnál is több irodalmi munka köthető, melyek közül magyarul is megjelent a Gorillák a ködben című könyv. A nagyszerű krónika és tudományos kiadvány az etológusnő gorillák között eltöltött idejének feljegyzéseiből készült, az életre keltett kalandok ráadásul humoros és emberséges módon mesélnek az állatokról.
Motiváló ember
A fent említett, 1983-as könyvet Sigourney Weaver főszereplésével 1988-ban megfilmesítették. A színésznőt annyira megérintette a szerep, hogy a film forgatása után támogatni kezdte a Dian Fossey Nemzetközi Gorilla Alapítványt, jelenleg pedig a szervezet tiszteletbeli elnöke.
Címlapsztár másképp
Fossey 1970-ben a National Geographic címlapjára került, ezzel pedig egy csapásra világhírű lett. Bob Campbell felvételei máig a leghíresebb képek Dianről, aki a megjelenést nem önmaga népszerűsítésére, hanem a gorillák megmentésére és megismertetésére használta fel.
A hegyi gorillák „szentje”
Habár sokan kívülállóként tekintettek rá Ruandában, mindent megtett azért, hogy megmentse a kihalástól a hegyi gorillákat. Ez sikerült is neki – sőt jelenleg kétszer annyi gorillacsalád él Ruandában, mint a 70-es években -, viszont az életével fizetett érte. A neves etológust 1985-ben gyilkolták meg, az eset körülményei és a az elkövető személye azonban máig sem ismertek.
Mítoszromboló
Dian úgy ismerte a hegyi gorillákat, mint senki más, ezt pedig a róla készült fotók is tökéletesen megmutatták. Sokan azt gondolták, hogy ezek a főemlősök veszélyesek, és inkább vadállatként titulálták őket, a kutatóról és kedvenceiről megjelent képeknek – melyeken fogja a kezüket vagy éppen az ölébe veszi őket – köszönhetően azonban ez a mítosz egyértelműen megdőlt.
Képek: Archív