Háborús élmények
Hundertwasser 1928-ban születetett Bécsben Friedrich Stowasser néven. Édesanyja zsidó volt, apja – akit egy éves korában elvesztett – pedig katolikus, így a harmincas években ők is megkeresztelkedtek. Bár a háborút nehezen átvészelték, legtöbb rokonukat elvesztették.
Tanulás és névváltoztatás
1948-tól a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult, ebben az időszakban változtatta a nevét Hundertwasserre – innentől kezdve minden művét így írta alá. És hogy miért éppen „hundert”? A „sto” a szláv nyelvek szerint százat jelent, ezt németesítette. Három hónap alatt kiábrándult a felsőoktatásból, ezután teljesen autodidakta módon fejlesztette magát az építészet, a festészet és a szövés területén is.
Sokszínű művész
Akárcsak alkotó kortársaira, rá is nagy hatással volt a bécsi szecesszió, legfőképpen Schiele és Klimt. Nem ragadt azonban meg ennél a stílusnál, mivel sokat utazott, volt mit beépítenie művészetébe: többek között marokkói és tunéziai élményeit, az egzotikus kultúrák jegyeit, de saját képére formálta Gaudí építészetének vonásait, a francia és német szecessziót, sőt az absztraktot és a bécsi Wiener Werkstätte kézműves műhelyeinek puritánságát is.
Ecsetvonások, kiállítások
Olaszországban és Franciaországban próbált szerencsét, első képeit a párizsi Galerie Librairie Palmes-ban mutatta be. 1952-ben került sor első önálló kiállítására Bécsben, ezt követően Velencében, a Galeria Sandi-ban. Néhány évtizeddel később világszerte láthatták műveit vándorkiállításának köszönhetően. Alkotásait szinte az egész világon ismerik, népszerűsége még ma is nagy.
Utazás és újabb névváltoztatás
1961-ban látogatott először Japánba, ott tartózkodása idején változtatta meg keresztnevét, a Friedrich-et Friedensreich-re, melynek jelentése: a béke országa.
Szerencsétlen szerelmi élet
1958-ban hirtelen felindulásból megnősült, két évvel később azonban véget ért a frigy. 1962-ben újra házasodott, de ez a kapcsolat sem tartott túl sokáig, 1966-ban ismét elvált. Első felesége az osztrák-olasz Herta Leitner, a második a japán művész, Yuko Ikewada volt.
Új-Zéland = nagy Ő
A 1970-es években, vitorlázásai során beleszeretett Új-Zélandba, vásárolt ott egy telket, és komolyan elkezdett foglalkozni a környezetvédelmi kérdésekkel. Osztrák állampolgárságát is új-zélandira váltotta, hálája jeléül pedig tervezett egy nem hivatalos zászlót a kiwiknek, amely a Koru Flag nevet kapta. Itt töltötte utolsó évtizedeit is, kérésének megfelelően, hogy a természettel összhangba kerülhessen, új-zélandi birtokán, egy tulipánfa alatt helyezték végső nyugalomra.
Utánozhatatlan építészeti stílus
Legismertebb munkája az ablakokkal teli bécsi Hundertwasser-ház – melyet évente több ezren látogatnak meg –, és a közelében található múzeum, ahol az alkotásai is láthatók. Úgy gondolta, az egyenes vonalak a tömegtermelés sajátjai, nincs bennük forma, sem természetesség, így az ember sem lelhet valódi otthonra ilyen házakban. Mindig az egyediségre törekedett, legyen szó épületeinek külső vagy belső felépítéséről. Hullámzó, görbülő, gömbölyű, spirálszerű formák jellemezték építészetét, a teraszokra, erkélyekre ültetett fákkal és bokrokkal pedig igyekezett a lehető legjobban visszaadni az ember és a természet különös egységét.
Bélyeg, elismerés
1981-ben a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora lett, ezen kívül megkapta az osztrák Állami Díjat, de magáénak tudhatta Bécs tartomány arany díszjelvényét. Több levélbélyeget tervezett munkáiból, például a Zöld-foki-szigeteknek, az ENSZ postahivatalának (Bécs, Genf, New York), Liechtensteinnek, Luxemburgnak, Franciaországnak és Ausztriának. Halálát követően az Osztrák Posta több motívumát továbbra is használta.
Búcsú a nyílt vizen
2000. február 19-én szívinfarktusban hunyt el Új-Zéland közelében a Queen Elizabeth II. óceánjáró hajó fedélzetén. A már említett Új-Zéland-i birtokán temették el.
Szöveg: L. J.
Képek: Getty Images
