– Akár hiszed, akár nem, most is dolgozom – meséli a mindenki arcára mosolyt csaló nevetéséről jól ismert, Kossuth-díjas színésznő, akit még a karantén sem tudott semmittevésre kényszeríteni. Ha épp nem katalógust csinál az otthoni könyvtárukhoz, szöveget tanul, vagy verseket mond videóra különböző alkalmakra, mint a költészet napja, gyereknap, anyák napja. Várja, hogy újra színpadra állhasson, és találkozhasson a gyerekekkel, akik idén hiába várják a koncertjeit Debrecentől Szombathelyig. A színház is ki tudja, mikor nyithat ki újra. Ott az Audiencia című darabban II. Erzsébetként láthatjuk majd viszont.
Magára mint örökmozgó, cserfes, öntudatos kislányra emlékszik.
– Kilencéves koromban már tudtam, hogy színész szeretnék lenni, csak nem ismertem az odavezető utat.
Arra ő sem számított, hogy a gimnáziumi évek alatt sikeres sportoló lesz, beleszeret a díjugratásba, sőt, tagja lesz a magyar ifjúsági lovasválogatottnak. Évekkel később ugyan egy lovasbaleset hatására kénytelen abbahagyni a versenyzést, de a lovaspályán eltöltött időszakra úgy gondol vissza, mint élete legszebb és leghasznosabb éveire.
– Ott tanultam meg, milyen fontos a koncentráció és a fegyelem, hogy meg kell tanulni együtt dolgozni másokkal, mert csapat nélkül az ember önmagában kevesebbet ér.
A szőke, kislányos arcú színésznőt egyből felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, a diploma után pedig a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Alig fél év után Várkonyi Zoltán már vendégszereplőnek hívta a Vígszínházba, amelynek azóta is a tagja, és a karrierjében áttörést jelentett Szabó István Szerelmesfilm című filmje is. A Vígszínházban olyan színháztörténeti nagyságokkal dolgozott együtt, mit Darvas Iván, Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Páger Antal vagy Bulla Elma. Százötvennél több szerepben és ötvennél is több filmben láthatta a közönség, az elnyert díjainak lajstromát pedig nehéz lenne itt elsorolni. De hogy párat említsünk: többek között Kossuth-díjas, Prima és Prima Primissima díjat is kapott, a Halhatatlanok Társulatának tagja, Presser Gáborral együtt pedig a UNICEF Magyar Bizottságának jószolgálati nagykövetévé is kinevezték.

Érti a gyerekek nyelvét

Azért különösen hálás az életnek, hogy színészi munkája mellett felfedezte magában azt a fajta rejtett tehetséget, amelynek köszönhetően közel tud kerülni a gyerekekhez.
– Észrevettem, hogy olyasmit is elmondanak nekem, amit másnak nem. Ez megtanított arra a szomorú tényre, hogy sok-sok olyan gyerek van, akinek nincs kivel megosztania a problémáit, hogy sokszor csak több figyelmet kellene rájuk fordítani, hogy könnyebben tudjanak boldogulni.
Ez a felismerés segítette hozzá, hogy végül gyerekek milliói nőttek fel a dalain, a koncertjein. Gyakorlatilag műfajt teremtett azzal, hogy magyar költők verseit énekelte a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében, gyerekeknek. A sikerek mellett komoly betegségekkel is meg kellett küzdenie, de ezeket a nehéz tapasztalatokat is inkább tanulási folyamatnak, az önismeret egy újabb fázisának fogta fel. Az idő múlásához is pozitívan viszonyul, szerinte annyi a titok nyitja, hogy találjuk meg az adott időszakhoz illő lehetőségeket, és folyamatosan dolgozzunk magunkon. Egykori főiskolai tanárának, Pártos Gézának a szavait idézi: „Gyerekek, ez egy hosszú meccs, és mind a fizikumnak, mind a szellemnek frissen kell maradnia”.

A cikk eredetileg a Nők Lapja 2020/22. lapszámában jelent meg.