Valamennyien a szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk meg. Szeretni az első kapcsolatunkban tanulunk meg – ez az első kapcsolata pedig a legtöbb embert az anyjához köti. Az, hogy hogyan tudunk kötődni az anyánkhoz, hatással lesz a személyiségünkre, és arra, milyen kapcsolatot tudunk építeni másokkal: barátokkal, szeretteinkkel, szerelmeinkkel.
Orvos-Tóth Noémivel két adásban beszélgetünk a kötődési mintázatokról. A mostaniban arról, hogy milyen személyiségvonásokat formál, ha biztonságosan kötődünk, és milyet, ha bizonytalanul? Mit érzékelünk ebből kisgyerekként, és mit él meg közben az anya? És hogy jön ide egy híres magyar vers, amit olyan gyakran mondatnak a gyerekekkel anyák napján?
„Az, hogy az anyukád hogyan néz rád, az elkezdi felépíteni a te személyiségedet. Először a másik tekintetében látod meg önmagad, akkor jössz rá, hogy jé, én vagyok valaki, hiszen valaki néz rám valahogyan. És ez a ››valahogyan‹‹ lesz az alapdallam.”
