Dante így vágyott, ilyen tiszta, plátói szerelemmel az ő Beatricéjére, és ezt a fajta szerelmet „soha egy pillantás, egy szó, egy mozdulat vagy éppen valaminő kéjvágyó megkívánás meg nem zavarta, sem őbenne, sem abban, kit szeretett” – írta az író barát Boccaccio, rögtön utána megjegyezve, azért volt ez csodája a jelenvaló világnak, mert az ahhoz van szokva, hogy „elébb birtokolja azt, mi bujaságának ingere, mintsem megfontolná, hogy valóban szereti- e”. Boccaccio nem azért írja ezt, mert az erkölcscsősz szerepében tetszeleg, hanem hogy érzékeltesse, milyen különös is ez a szerelem. És valóban az, mert Dante úgy szereti Beatricét, hogy már a puszta köszöntése is olyan boldogsággal önti el, ami szinte elviselhetetlen gyötrelmet okoz, és ez végső soron elriasztja, arra ösztökéli, hogy messzebb lépjen. Ugyanakkor a távolság is fájdalmat ébreszt, ami újra közeledésre sarkallja – és ebben a kettősségben a szerelem elérhetetlen ábránddá válik, lehetetlen küldetéssé.
A BETELJESÜLETLENSÉG CSODÁI
Kettőjük találkozása azonban nemcsak ilyen emelkedett, lélektani szinten lehetetlen, hanem egészen konkrétan is, hiszen a nemes hölgyet apja férjhez adja – máshoz, és Beatrice végül nagyon fiatalon meg is hal.
– Még nem is olyan rég, a háború előtti kultúrában is sokszor éltek úgy emberek, hogy nem nősültek meg, vagy nem mentek férjhez. Nagyon sok olyan életsors volt, amikor a fiatalok – főképp anyagi okok miatt – nem tudtak elszakadni az eredeti családjuktól – mondja Orosz Katalin pszichológus. – A régi nagycsaládokban ezeknek az egyedülálló nagybácsiknak és nagynéniknek helyük és szerepük volt, segítőik voltak a család minden tagjának. Ők voltak azok, akiknek a szerelem nem lehetett valóságosan megélt testi kapcsolat. Csehov rengeteg drámájának áll ez a beteljesületlenség a középpontjában. A plátói szerelemnek azért is lehet nagy hagyománya, mert a tartós kapcsolat korábban valóban életre szóló elkötelezettséget jelentett. A többi férfi -nő viszony csak plátói maradhatott, olyasvalami, ami soha nem teljesedhetett be egészen.
…
A plátói szerelemről bővebben a 46. heti Nők Lapja Lélek rovatában olvashattok.
Szöveg: Rist Lilla
Iluusztráció: Europress