– Megírtad valaha a találkozásotok történetét?
– Meglátjuk, mit lehet kezdeni egy kamaszszerelemmel. Hogyan lehet azt leírni, hogy a mi kapcsolatunknak éppen az a lényege, hogy amit másnak magyarázni kellene, azt nekünk, egymásnak, nem kell? Szerencsés találkozás a miénk, adott a közös háttér, persze ettől még nem kellene egy kamaszszerelemnek hosszabb távon működnie. Az, hogy mégis működik, szerintem annak köszönhető, hogy az írás része ennek a szerelem-dolognak. Sosem tudom, Anna mit fog írni, ő sem tudja előre, hogy én mit írok. Nem lehet arra számítani. Tegnap írt egy elég szép politikai verset arról, hogy mit jelent a szabadság. Nekem egy novellát kellett írni 56-ról, éppen egy fiktív Kárpátok-beli forradalmat írtam, egyáltalán nem tudtam, hogy Anna ugyanabban a szobában mit írt, és ez nagyon izgalmas volt. Elolvassuk, amit a másik ír, javítunk, megbeszéljük, ez folyamatosan működik. A szavak magasfeszültségében persze lehet nagyokat veszekedni is. Van dolgozószobám, Annának is, sokszor mégis egy szobában dolgozunk, vagy kint a kertben. Ha megy a munka, bárhol könnyű. Az a nehéz, ha valamelyikünknek nem megy, a másiknak meg igen, és akkor őt békén hagyni, nem irigyelni nehéz. Meg kell tanulni.