Jellegzetesek a lépései, ahogyan a folyosón végigjön. Hosszú, egyenletes, dinamikus lépések. Jellegzetes a mosolya is, amint belép az ajtón. Fanyar, bölcs, ironikus mosoly. Jellegzetes az elnyújtott, sercegő hangja, ahogyan betessékel a szobájába, a mozdulatai, ahogyan hellyel kínál, ahogyan a hatalmas paksamétát előveszi az öblös táskájából, ahogyan kimért mozdulatokkal leül az íróasztala mögé. Mindez jellegzetes, ahogyan zongorajátéka, vezénylése, léte, lénye, hatása is. Vár még néhány másodpercet, rendezgeti a papírokat maga körül, aztán jelzi, kezdhetjük. Éppen kilenc óra, ahogyan megbeszéltük.