Goethe nem nagyon bírta a sajtót. „Gonosz köd, sorvasztó méreg, megakadályozza, hogy valami egészséges érvényesüljön. Aki nem hiszi, kérdezze meg magától, elképzelhető volna egy Shakespeare-hez fogható, ámulatra késztető jelenség a mai, 1824-es Angliában, az üzemszerű sajtó korában?” Ahogy Cseke Eszterrel és S. Takács Andrással beszélgetek egy kávézóban, Budapesten, bevillan Goethe. Mit szólna vajon ehhez a fiúhoz és lányhoz, akik két kiskamerával és egy kisbabával járják a világot?
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
