A szó jó értelmében akkor is társfüggők vagyunk, ha szerelmen és bizalmon alapuló, harmonikus kapcsolatban élünk. Hiszen olyan fontos a párunk véleménye, sorsa, hangulata, mint a magunké. De miért válhat e függőség mindkét felet megnyomorító önfeladássá? Amikor az egyik már nem is a saját életét éli, a másik pedig fuldoklik a nyomasztó ragaszkodástól és az örökös ellenőrzéstől.