– Mennyire követi az életed alakulását édesanyád?

– Annyira, hogy minden, rólam szóló írást elolvas és gyűjt, minden tévés szereplésemet nézi, sőt utána véleményt mond róla. Múltkor még ki se léptem az egyik kereskedelmi csatorna kapuján, amikor már csörgött a mobilom, és anyám csicsergett benne: „Jól van, Gyöngyikém, ez a ruha nagyon jól állt, és helyesen tetted, hogy feltetted kontyba a hajad, kibontva is jó, de így feltűzve még inkább tetszik…”, és így tovább. Hetente többször felhívom, és időnként elmegyünk kettesben kirándulni, persze csak módjával, mert már hetvenöt éves, és itt fáj, ott fáj, de nagyon bensőségesen tudunk ilyenkor beszélgetni. Anyámnak mindig is én voltam a lelki támasza, már kisgyerekként megosztotta velem minden búját-baját.