A cinke segített. Biztosan ismerik azt az édes türelmetlenségét. Amikor tipeg-topog az orgona ágán, ide-oda forgatja a fejét, közben lekottázhatatlan, gyönyörű hangokat hallat. Boldog révületben nézed, fogod a szemeddel, tartanád, marasztalnád, még, még… csak egy kicsit maradj még, de hirtelen huss, elrepül… Mint az a megfoghatatlan, összetett, mégis végtelenül egyszerű érzés, amit az örökkön sóvárgó ember boldogságnak próbál nevezni.