– Ha filmet forgatna az életéről, mi lenne az a motívum, ami az egész filmen végigvonulna?

– Az az életszeretet, amit az ember az őseitől örököl. Az én őseim képtelen helyen találkoztak, egy Borsod megyei bányászfaluban. Mamámékat ide telepítették, apáméknak pedig elvették Széphalomnál a földjeiket, apámat mint kulák gyerekét, kitették a sárospataki gimnáziumból. Ők normális esetben nem találkoztak volna, hiszen az egyik pesti polgárlány volt, a másik parasztfiú. A szenvedély hozta őket össze. Anyám a maga polgári módján esett szerelembe, apám viszont úgy, mintha a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című filmből lépett volna ki. Elkötött egy kiskocsit, rátett egy cigánybandát, és szerenádot adott anyámnak.