Az elmúlt években több olyan kutatás is készült, ami azt támasztja alá, hogy erősebben emlékszünk a negatív emlékeinkre, mint a pozitívakra. Mindennek hátterében egy nagyon egyszerű dolog áll: a negatív érzelmek több gondolatot vonnak maguk után, ezért az emberi agy alaposabban elemzi őket.

Egyik amerikai, pszichológiával foglalkozó folyóirat, a The Review of General Psychology – aminek eredményét szintén a fenti linken tekinthetitek meg – arról számolt be, hogy a rossz szülői példa, a rossz érzelmek és benyomások, illetve a rossz visszacsatolás nagyobb hatással bírnak, mint a jók. Elég csak arra gondolni, milyen hamar alakítunk ki negatív sztereotípiákat, hogy milyen gyorsan válnak a tudatunk részévé és mennyire nehéz tőlük a későbbiekben megszabadulni.

De kanyarodjunk vissza az emlékekhez. Mivel az emberi elme jobban koncentrál a negatív élményekre, például a kritikákra vagy a rossz tapasztalatokra, mint azokra, amelyek örömmel töltöttek el bennünket, ezért mindez, ha nem is tudatosan, de megakadályozza, hogy ténylegesen túl tudjunk lépni a múlton, és befolyásolja a jelenünket is. Elvileg két dolgot tehetünk ebben a helyzetben: megszokunk vagy megszökünk. Mi azonban inkább azt javasoljuk, hogy tompítva a fájdalom élét, örökre szabaduljunk meg ezektől a rossz élményektől, és okuljunk belőlük, mert csak ez vezet gyógyuláshoz.

Terápiás segítség

A pszichoterapeuta sajnos még mindig sokak szemében a „dilidoki” megfelelője, pedig szó sincs erről. Mindenkivel megeshet, hogy nem tud egy traumán túllépni, de a pszichoterápia segíthet abban, hogy feltárjuk a problémát és szakember segítségével meg is oldjuk azt.

Fel-felszakadó régi sebek

A bánat megköveteli, hogy a múlttal foglalkozzunk, azonban, ha elhatározzuk, hogy nem piszkáljuk a régi sebeket, lezárhatjuk az életünk egy fájdalmas szakaszát. A megbocsájtás nagy úr!

Kiváltó okok

Melyek azok a tényezők, amik újra és újra kiváltják a negatív emlékek megjelenését? Itt az idő, hogy elgondolkodjunk rajtuk, így a következő alkalommal már tudatosan nézhetünk szembe velük (és egy kis munkával búcsút is inthetünk nekik).

Múltteremtő attitűdök

Háromféle ember létezik: a futó, a fagyott és a támadó. A futó megfutamodik a problémák elől, remélve, hogy sosem kell szembenéznie velük. A fagyott elzárja az érzelmeit, ami miatt az emberek hidegnek tartják. A támadó minden szituációt visszavágással kezel, ami csak még több frusztrációt generál benne. Egyik sem jó megoldás, mert ezek miatt folyton újrateremtődik a múlt a fejünkben. Az egyetlen járható út, ha szembenézünk a rossz emlékekkel, hogy feldolgozhassuk őket.

A boldogság mint motiváció

Visszatérve a terápia gondolatához: egy jó pszichológus segítségével feltárhatjuk az erősségeinket és ezáltal motiváltabbak lehetünk abban, hogy legyőzzük a traumákat. Az ilyen módon megteremtett boldogságnál nincs jobb inspiráció.

Amikor más betegségek is közrejátszanak

Gyakran egy trauma más pszichés eredetű rendellenességekkel, például szorongással vagy depresszióval karöltve jár. A szakember segítsége ezért is hasznos, vele együtt ezekre is megoldást kereshetünk, és kialakíthatunk egy olyan új viselkedési szokást, ami a jövőben nem engedi felszínre törni a múltat.

A hit is segít

A rossz emlékek elfeledésében a hit is nagy szerepet játszik. Ha ugyanis nem hisszük, hogy túlléphetünk a beidegződéseken, egyfajta ördögi körforgásba kényszerítjük saját magunkat. Ellenben, ha veszünk egy nagy levegőt és feltételezzük, hogy képesek vagyunk magunk mögött hagyni a rosszat, akkor ténylegesen továbbléphetünk.

Szöveg: D.A.

Forrás: nytimes.com, psychologytoday.com

Fotó: Thinkstock