– Az ember elindul reggel otthonról, szoknyában, csinosan. Elvégre nők vagyunk. Hazafelé bemegy bevásárolni, de eszébe jut, hogy nincs nála táska. Semmi baj! Csak fogja, leveszi, és…!

Eszter kibújik a szoknyából, amit egyébként a farmerjára húzott fel, elforgatja, átcipzározza, és fél perc alatt egy méretes, dizájnos bevásárlótáskát varázsol belőle. Ez a kétfunkciós szoknya-táska saját fejlesztés, ő tervezte és varrta, de ezen kívül sok egyébbel foglalkozik még. A fülbevalóját is maga készítette, és nagy táskájából korábban már előkerült egy fürdőruhafelső, sőt egy nagyon szép, horgolt kapucnis sál is.

A rögtönzött divat- és termékbemutató a Nemzeti Színház büféjében zajlik, innen indulunk mindjárt, hogy házigazdánk, a művészeti titkár, Hosszú Marcsi végigvezesse Esztert a teátrumon, és eljussunk úti célunkhoz, a jelmezraktárba.

Ezt a napot Eszteren kívül több mint kétszáz sérült, fogyatékossággal élő vagy megváltozott munkaképességű ember tölti a saját maga választotta álommunkahelyen. Irodában, stúdióban, telepen, terepen, ahol vagy lehetetlen elhelyezkednie – éppen a fogyatékossága miatt –, vagy nagyon is lehetséges, és akkor az itt töltött nap amolyan inspiráció, nem mellékesen kapcsolatteremtés.

Harmadik éve már, hogy írországi példa nyomán a Salva Vita Alapítvány megszervezi a Neked Munka, Nekem Álom nevű programot. Először meghirdeti a pályázatot, utána összegzi a sérült emberek vágyait, terveit, majd megszervezi, hogy az álommunkahelyen, legyen az óvoda, rádióstúdió, kórház vagy éppen színház, várják, és megfelelő módon segítsék az egy napra odaszegődött munkatársakat. Az alapítvány célja, hogy minél több sérült embert segítsen munkához, igazi feladathoz, segély helyett jövedelemhez.

Bár az utóbbi hat évben tizenöt százalékról harminc százalék fölé emelkedett a fogyatékkal élők foglalkoztatási rátája, még mindig sokan végeznek olyan munkát, amely messze képességeik alatt van. Aki gyakran jár sérültek között, tudja, ha bizonyos szempontból segítségre is szorulnak, mennyi mindent képesek adni nekünk. Sokkal többet annál, amennyire a társadalom igényt tart tőlük. A foglalkoztatásukból származó előny sokszorosa az alkalmazásukkor megoldandó problémáknak.

Papp Eszter például hallássérült, mégis jól lehet vele kommunikálni. Az ember pár perc alatt megszokja, hogy mindig szembe fordulva beszéljen vele. Ez a tehetséges, kreatív lány a mai napon a jelmeztervezést választotta, és ez az ő esetében teljesen reális cél lehet. Erős egyházi gimnáziumban érettségizett, tanult két divatiskolában, alkotótáborba és tanfolyamokra jár, mindezt munka mellett, merthogy eladó egy ruhaboltban. A divatruha témában annyi minden érdekli, hogy egyelőre nem tud dönteni, mivel érdemes komolyabban foglalkoznia. Úgy tűnik, ma ehhez is segítséget kap, mert vendéglátója, a fiatal jelmeztervező, a MOME-n textiltervezőként végzett Vecsei Kinga Réta már a büfében praktikus tanácsokkal látja el.

– Ha a textiltervezés egyik hiányszakmáját választod, nagy eséllyel a szakma egyik specialistája lehetsz – mondja Kinga praktikusan, miután kiderül, hogy Esztert a jelmeztervezésen kívül a cipőtől a kalapig mindennek az elkészítése érdekel. – Az a lényeg, hogy olyasmi mellett dönts, amit szenvedéllyel tudsz művelni, ahol alkotás közben megszűnik az idő.

Eszter nagyon figyel, látni, hogy a mai nap minden információját magába akarja szívni. Szép lassan elindulunk.

ESZTER A MAGASBAN

Le a kalappal a Nemzeti Színház előtt! Gondosan és okosan szervezték meg Eszter látogatását, azt is kigondolták, hogy egy jelmeztervezéssel kacérkodó lányt az épületen belül is nyilvánvalóan a belsőépítészeti megoldások, az egyedi szőnyegek és mozaikok érdekelnek legjobban. De ha az ember egyszer bejut a nézőktől elzárt részre, azért csak szeretne felmenni például a színpadra… Még szép, hogy felmegyünk! A műszak a kedvünkért beüzemeli a süllyesztőt, Eszter a magasba emelkedik, aztán körbeforog a forgószínpadon, a nézőtéren ülve pedig megtudja, hogy a hatalmas csillárt harmincháromezer Swarovski-kristály alkotja. Bejárja a folyosókat, még Törőcsik Mari öltözőjébe is beléphet.

…

Eszter, valamint Szűcs Csaba és Heczey Zsolt kalandjairól a Nők Lapja 2017/26. lapszámában olvashattok bővebben.

Szöveg: Hulej Emese

Fotó: Szász Marcell