Rengeteg ismert-ismeretlen emberrel készítettem interjút lapunk székházában. De senki sem javasolta még, hogy reggel találkozzunk, és alig volt közöttük olyan, aki nem késett el a parkolóhely hiánya miatt. Ehhez képest Kriszta kilenc előtt öt perccel már az aulában üldögél – elegánsan, mennyei nyugalomban, fehér-kék ruhában –, s valami furcsa, manapság ritka harmóniát áraszt. Mintha boldog lenne…
Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak
500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
